Drónnal a világ fölött – egy zalai háziorvos története, aki a magasból látja meg a részleteket | WestLife

Drónnal a világ fölött – egy zalai háziorvos története, aki a magasból látja meg a részleteket

Gyermekkori kíváncsiságból indult, mára nemzetközi sikerekig jutott: Dr. Simán László, söjtöri háziorvos neve egyre ismertebb a természetfotózás világában, különösen a drónnal készült, absztrakt kompozícióiról. A Glanzlichter fotópályázaton is elismert alkotó azonban nem célokat kerget – számára maga a fotózás az igazi jutalom.

Gyerekkori szenvedély

– Gyerekkoromtól benne voltam a fotózásban – mondta Dr. Simán László. – Édesapám a konyhában alakított ki egy fotólabort, és ott tanultam meg az analóg technikát. Filmet hívtam, nagyítottam, és ötödikes koromban már önállóan tudtam képet előállítani. Ez nekem akkor teljesen természetes volt.

A korai élmények mellé hamar társult a közösségi inspiráció is: a zalaegerszegi, landorhegyi iskola fotószakköre új lendületet adott a fiatal érdeklődőnek.

– Jártam a szakkörbe, ott is kaptam inspirációt, aztán később a természet felé fordultam. Rovarászkodtam, és dokumentálni kellett, amit találtam. Innen jött a diafotózás, ami egészen a digitális korszakig elkísért. Gyakorlatilag tízéves koromtól folyamatosan jelen van az életemben a fotózás – mesélte.

A digitális technika azonban – mint sok, analóg korszakon edződött fotós számára – eleinte idegennek hatott.

– Nehezen szántam rá magam, mert hosszú múltam volt az analógban. De aztán 2000-ben beiratkoztam Zsila Sándor fotóiskolájába. Az egy fordulópont volt. Ott kaptam meg azt a szakmai visszajelzést, azt a vezetést, ami addig hiányzott. Akkor köteleződtem el igazán a fotózás mellett.

Ekkor már orvosként dolgozott, de a fotózás egyre nagyobb teret nyert az életében – és ezzel együtt a világ is kitágult.

– Elkezdtem utazni. Akkor már volt rá lehetőségem, szabadidőm is, és anyagilag is megengedhettem magamnak. Utazó fotós lettem, gyakorlatilag jártam a világot, és mindenhol fényképeztem.

Kinyílt egy új világ

A következő nagy váltást egy ajándék hozta.

– A feleségem meglepett egy hőlégballonos utazással a Balaton-felvidéken. Felvittem a fényképezőgépet, és ott olyan élmény ért, amit nem lehet elfelejteni. Egyszerűen más perspektívából láttam mindent. Akkor eldöntöttem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni.

Ez az élmény találkozott a technológiai fejlődéssel is: ekkor jelentek meg a könnyen hozzáférhető drónok.

– Pont jókor voltam jó helyen. Megjelentek az első DJI drónok, és én belevágtam. Ez egy tökéletes döntés volt. Kinyílt egy új világ, és rájöttem, hogy itt tudom igazán megvalósítani az elképzeléseimet, főleg az absztrakt képeket, amiket a természet ad.

Azóta a drón nemcsak eszköz, hanem látásmód is lett számára.

– Mindig van nálam fényképezőgép, de nagyon ritkán használom. Most már drónos szemmel nézek mindent.

Meglátok egy tájat, és rögtön azt gondolom: itt mit lehetne felülről megmutatni.

A kezdeti „felfedező” korszak után egyre tudatosabbá vált a munkája.

– Az elején mindenhová elmentem, ahol korábban is fotóztam. De most már tíz éve csinálom, és kialakult a szemem. A földön állva is látom, hogy mi működhet, mi nem.

Keresés a Google Earth-ön

A tervezés ma már a digitális térben is zajlik.

– Google Earth-ön is keresgélek helyszíneket, és nagyon fontosak az évszakok. A tél például fantasztikus. A jég, a letisztult formák, az egyszerűség – ilyenkor sokkal könnyebb erős képeket készíteni.

Az idei tél különösen emlékezetes volt számára.

– Az összes tavon kivirágzott a jég. Volt két hét, amikor szinte minden nap mentem. Ez egy elképesztően intenzív időszak volt.

A természet mellett az ember által hátrahagyott tájak is inspirálják.

– Nagyon szeretem az iparterületeket, az elhagyott bányákat. Ezek kompozíciós szempontból rendkívül izgalmasak. Spanyolországban is, de itthon is rengeteg ilyen hely van.

Kék lett a föld

Egy másik emlékezetes felvétel különleges természeti jelenséget örökít meg.

– Moráviában volt egy gyümölcsös, ahol hajnalban megfagyott a föld, és az árnyékban kék lett. Az autóból láttam, és egyszerűen nem hittem el. Ilyet még nem láttam életemben.

Fontos számára a helyi kötődés is.

– A pusztaszentlászlói havas képet például azért csináltam meg, mert tudtam, hogy a helyiek örülni fognak neki. Nem csak a világ másik végén vannak szép dolgok, itt is akad bőven.

A nemzetközi sikerek mögött sokszor évek kitartó munkája áll.

– A Glanzlichter pályázaton szereplő vaddisznós kép például hat év munkája. Van egy nádas rész az egyik zalai tónál, oda rendszeresen visszajárok. Figyelem az állatokat, és várom a megfelelő pillanatot. A hó, a fény, a színek – ezek együtt adják ki a képet.

Különleges helyeken

Utazásai során egészen különleges helyekre is eljutott.

– Brazíliában, fehér homokdűnék között, kék tavaknál fotóztam. Kristálytiszta víz, semmi növényzet, 35 fok. Olyan érzés, mintha a világ legszebb fürdőkádjában lennél.

Bár vannak még bakancslistás helyek, nem ezek határozzák meg a mindennapjait.

– Nincsenek konkrét céljaim. Egyszerűen szeretem ezt csinálni. Ha találok egy jó képet, és meg tudom csinálni, az nekem öröm. Ez a lényeg.

Persze vágyak így is akadnak.

– Jó lenne eljutni Kamcsatkára, de ha nem jutok el, az sem tragédia. Tíz kilométeren belül is lehet olyan képet találni, ami működik.

A nemzetközi elismerések azonban visszaigazolják a munkáját.

– Tavaly több nagy versenyen is nyertem kategóriát: a Glanzlichteren, a Milvus Photo Contesten és az olasz Asfericón. Ezek nagyon komoly visszajelzések.

A magyar természetfotós közösség is fontos számára.

– Van egy kör, akikkel kapcsolatban vagyunk, ötleteket osztunk meg, és örülünk egymás sikereinek. Ez nagyon inspiráló közeg, megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsem őket: a Nimród Fotóklubot, a Magyar Fotóművészek Világszövetségét és a Kanizsa Fotóklubot.

Dr. Simán László története arról szól, hogy a kíváncsiság és a kitartás meghozza a gyümölcsét. Egy háziorvos, aki a mindennapokban emberekkel foglalkozik, szabadidejében pedig a világ fölé emelkedik – és onnan mutatja meg mindazt, amit sokszor észre sem vennénk.

Borítókép: Dr. Simán László