Egy szerelem a színpadon túl: 57 év Balázsovits Lajos és Almási Éva életében
Egy merész mondattal indult, és több mint fél évszázadon át tartott Balázsovits Lajos és Almási Éva kapcsolata. A magyar színházi élet egyik legkülönlegesebb szerelmi története nemcsak a reflektorfényben, hanem a hétköznapok csendjében is kiteljesedett.
Kevés olyan történet van a magyar színházi életben, amely ennyire váratlanul kezdődik, és ennyire hosszú, tartós közösséggé érik. Balázsovits Lajos (Nagykanizsa, 1946. december 4. – Budapest, 2023. július 19.) és Almási Éva (Budapest, 1942. június 5. –) kapcsolata egyetlen mondattal indult a Madách Színház falai között: a fiatal, alig húszéves színész egyszerűen odalépett partneréhez, és minden kerülgetés nélkül kimondta, hogy szerelmes belé.
A helyzet súlyát az adta, hogy Almási Éva ekkor már elismert művész volt, ráadásul Vámos László, a színház főrendezőjének felesége. Egy ilyen vallomás nemcsak két ember életét, hanem egy egész közösség viszonyait is felkavarhatta volna. Ők mégis vállalták a döntést – magyarázkodás nélkül, őszintén.
A kapcsolat 1966-ban házassággal folytatódott, és ami sokak számára kockázatos, sőt botrányos kezdetnek tűnt, abból egy több mint öt évtizedes, szilárd élettársi és művészi szövetség lett.
Életútjuk már a kezdeteknél is különleges párhuzamokat mutatott. Almási Éva eredetileg a zene felé indult, hosszú éveken át hegedült, míg végül a színészet felé fordult. Balázsovits Lajos pedig pilótának készült, sportolt, majd egy későbbi fordulattal került a színház világába. Mintha mindkettejüket ugyanaz az irány húzta volna egy közös pontra – a színpadra, és egymáshoz.
A színház mindkettőjük életében központi szerepet töltött be.
Almási Éva rendkívüli sokoldalúsággal formált meg szerepeket: a Három nővér Másájaként, Az ember tragédiája Évájaként vagy a Bánk bán Gertrudisaként mindig új arcát mutatta.
Nem egyetlen karaktertípusban élt, hanem folyamatosan új minőségeket teremtett.
Balázsovits Lajos közben a korszak egyik meghatározó színészévé vált. Karizmatikus jelenléte, természetes kisugárzása a filmvásznon is érvényesült. Jancsó Miklós több alkotásában is szerepelt, az országos ismertséget pedig az Abigél című sorozat hozta meg számára, ahol Kalmár Péter alakításával vált generációk kedvencévé.
Miközben szakmai pályájuk párhuzamosan ívelt felfelé, kapcsolatukban soha nem jelent meg rivalizálás. Balázsovits Lajos megfogalmazása szerint nem versenyeztek egymással, hanem együtt örültek a másik sikerének. Ez a hozzáállás ritka egy olyan közegben, ahol az egyéni teljesítmény gyakran kerül előtérbe.
A magánéletük ezzel szemben tudatosan megőrizte a nyugalom tereit. Almási Éva számára a színpadon kívüli csend és visszavonultság jelentette az egyensúlyt. A reflektorfényben teljes kitárulkozással dolgozott, de a hétköznapokban a nyugalmat és a befelé fordulást kereste.
Családjuk 1975-ben bővült lányuk, Balázsovits Edit születésével, aki szinte természetes módon követte szüleit a színészi pályán. Később nagymamaként Almási Éva új szerepben is megtalálta önmagát, szoros kapcsolatot ápolva unokájával.
Az évtizedek során a kapcsolatuk átalakult: a kezdeti szenvedély mély, kimondatlan bizonyossággá vált. Egy olyan társi viszonnyá, amelyben a közös munka, az egymás iránti tisztelet és a mindennapok ritmusa egyetlen egységgé formálódott.
Balázsovits Lajos halálával egy korszak lezárult, de az a több mint fél évszázados történet, amelyet együtt építettek fel, tovább él. Nemcsak a színházi emlékezetben, hanem abban a példában is, amelyet kapcsolatuk jelent: hogy egy merész mondatból akár egy életre szóló történet is születhet.
Forrás: Mindenegybenblog
Borítókép: Facebook/ Rózsavölgyi Szalon Arts & Café