Közösség, hivatás, elköteleződés – új lelkipásztort iktattak be
Ünnepi alkalomra került sor a nagykanizsai református közösségben a múlt hétvégén: március 21-én lelkészbeiktató istentiszteleten erősítették meg hivatalában Bertók Dániel lelkipásztort. Az esemény azonban jóval több volt egy egyházi formalitásnál – egy hosszú közös út újabb állomása, amely a szolgálatról, a közösségről és az elköteleződésről is szól.
Az alkalmon Steinbach József püspök hirdetett igét, a beiktatás szolgálatát pedig Hella Ferenc István esperes végezte el.
Az esemény középpontjában Bertók Dániel állt, aki már hónapok óta a gyülekezet lelkipásztora, most azonban ünnepélyes keretek között is megerősítést kapott szolgálatában.
A református egyház rendje szerint a lelkipásztor és a gyülekezet kapcsolata nem egy központi döntés eredménye, hanem közösségi választásé. Ez adja ennek a kapcsolatnak a sajátos súlyát és mélységét is.
– A lelkészválasztásnak van egy jogi része, hiszen a gyülekezet dönt, kit hív meg. Én már október óta megválasztott lelkipásztora vagyok a közösségnek, a beiktatás pedig ennek az ünnepi megerősítése volt. Ezzel az egyházmegye, a gyülekezet és a meghívottak együtt adtak keretet annak, ami már a mindennapokban zajlik – fogalmazott.
Ez a „mindennapokban zajló” szolgálat azonban nem egyik napról a másikra kezdődött. Bertók Dániel története szorosan összefonódik a térséggel: már több mint egy évtizede jelen van Nagykanizsán és környékén.
Meglévő kapcsolat folytatása
– 2015-ben kerültem ide hatodéves teológusként, és most már a tizenegyedik évemet kezdem itt. Ez idő alatt nemcsak a gyülekezetet ismertem meg, hanem az embereket, a várost, a környéket is. Így amikor a hosszú távú szolgálatról beszélünk, az nem egy elméleti dolog, hanem egy már meglévő kapcsolat folytatása – mondta.
Bertók Dániel és Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke Fotó: Gergely Szilárd
A lelkipásztori hivatás felé vezető út azonban még korábban, a Balaton északi partján kezdődött. Egy kis faluban, Balatonszőlősön nőtt fel, ahol a családi háttér és a gyülekezeti élet első tapasztalatai meghatározóak voltak.
– Édesapám révén kerültünk közelebb a gyülekezethez, majd Balatonfüreden folytatódott ez az út. Ott konfirmáltam, és ott kezdett el formálódni bennem az a gondolat, hogy talán a teológia felé kellene indulnom. Ebben sokat jelentett a lelkipásztorom és a tanáraim példája is – emlékezett vissza.
A pápai évek – gimnázium és teológia – meghatározó időszakot jelentettek számára, de nem volt minden egyenes és magától értetődő.
– Voltak bennem kérdések, sőt, volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy nem biztos, hogy ezt az utat szeretném folytatni. Az ember ilyenkor keresi a helyét, próbál más lehetőségeket is. De végül minden úgy alakult, hogy mégis visszataláltam ehhez az úthoz, és megerősödött bennem, hogy ez az én hivatásom.
Ez a megerősödés később a szolgálatban is visszaköszönt. A lelkipásztori munka ugyanis nemcsak tudást, hanem folyamatos belső tartást is igényel.
– Az olyan hivatásokban, ahol emberekkel foglalkozunk, mindig szükség van arra, hogy újra és újra megerősödjünk. Vannak fáradtabb időszakok, de a lélek az, ami képes új erőt adni. Ez számomra is egy folyamatos tanulás és fejlődés – fogalmazott Bertók Dániel, vagy ahogy sokan hívják: Dani.
Szerteágazó szolgálat
A nagykanizsai szolgálat mindennapjai sokrétűek: hittanoktatás, ifjúsági munka, istentiszteletek, közösségi alkalmak, – mindez egy folyamatosan épülő közösségi élet része.
– A hittanórák, a konfirmációs felkészítők mind fontos részei a szolgálatnak. Különösen a fiatalok megszólítása jelent kihívást: meg kell találni azokat az időpontokat és formákat, amelyekben ők is otthon érzik magukat – árulta el.
A gyülekezet életében új helyzetet jelent, hogy most két beiktatott lelkipásztor szolgál együtt. Ez egyben azt is jelzi, hogy a közösség fejlődik, bővül, új feladatok jelennek meg.
– A gyülekezet növekszik, új intézmények kapcsolódnak hozzá – óvoda, iskola, idősotthon –, így a szolgálati területek is bővülnek. Ez sok munkát jelent, de egyben nagy ajándék is, mert azt mutatja, hogy élő közösségről van szó – hangsúlyozta a fiatal lelkipásztor.
Erős vár a család
A szolgálat mögött ugyanakkor mindig ott áll az ember is – családdal, mindennapokkal, feltöltődéssel.
– A család nagyon fontos számomra, három gyermekünk van. Emellett szeretek olvasni, filmeket nézni, ezek segítenek abban, hogy egy kicsit kikapcsolódjak és feltöltődjek.
A jövőt illetően pedig nem rövid távú tervekben gondolkodik.
– Az a célom, hogy ezt a szolgálatot ne feladatként végezzem, amit kipipál az ember, hanem lélekkel. Hosszú távon szeretnék ebben hűséges maradni, mert ez nemcsak a munkám, hanem az életem – tette hozzá végül.
Borítókép: Hella Ferenc esperes és Bertók Dániel a beiktatás közben Fotó: Gergely Szilárd