WestLife | Pannon élet&stílus

A nagykanizsai Vági György ma már elismert történelmi íjász, aki Bhutánban és Kínában is képviselte Magyarországot – korábban azonban egészen más életet élt. Alkohol- és szerfüggőségből állt talpra, az íjászatban találva meg azt az utat, ami visszavezette az emberek közé – és önmagához.

– Ez egy érdekes történet – kezdi Vági György, amikor arról kérdezem, hogyan került kapcsolatba az íjászattal. – Tizenegy éve történt, hogy kijöttem a kórházból, ahol alkohol- és drogfüggőséggel kezeltek.

A beszélgetés elején nem kertel.

– Mindent kipróbáltam, amit elértem, de igazából az alkohol vitt le a lejtőn. Nehéz volt lejönni róla, de megcsináltam. Persze kellett hozzá orvosi segítség is, de a döntés az enyém volt. Rájöttem, hogy kell valami, ami kitölti az életemet, ami eltereli a figyelmemet a rossz dolgokról.

Asztalosként dolgozik, saját kis műhelye van, vállalkozóként éli az életét.

– A kuncsaftjaim megtalálnak, nem kell utánuk rohangálni. Régen is dolgoztam, csak másképp éltem. Az ember ilyenkor tanulja meg, kik az igazi barátai – mondja halkan. – Amikor kijöttem a kórházból, az első célom az volt, hogy dolgozzak, hogy hasznos legyek. És kibírtam. Azóta sem ittam egy kortyot sem.

Az íjászat, mint megváltás

Egy ismerőse mutatta meg neki az íjászatot.

– Azt mondta, gyere, próbáld ki. Elvitt egy versenyre, és megfogott az egész – a csend, a közösség, a nyugalom, a természet. Nem is az eredmény volt fontos, hanem az, hogy jól éreztem magam.

Eleinte 3D-s vadász íjászattal foglalkozott – életnagyságú állatcélokra lőttek. Ma is űzi a sport eme válfaját is.

– Két-három évig nem volt sikerélményem, de nem baj, mert minden alkalom egyfajta terápia volt. Aztán kipróbáltam többféle íjat, végül a longbow, azaz az angol hosszúíj mellett maradtam.

Közben jött a történelmi íjászat.

– Ez már egy más világ. Korhű ruhákban lövünk történelmi célokra, de van benne 3D-s cél is. Olyan érzés, mintha visszafelé utaznál az időben. Jó érzés, megnyugtat, helyretesz – fogalmazott.

Világversenyek, ezüstérmek, kalandok

– Az első nagy versenyem Bhutánban volt, a Himalájában – meséli lelkesen. – Bhután a világ egyik legelzártabb országa és ott nemzeti sport az íjászat. A magyarok jó kapcsolatban vannak a bhutániakkal, így volt lehetőségünk részt venni egy világkupán. Ott szereztem az első két ezüstérmemet, két kategóriában. Aztán jött a gyulai világbajnokság 2023-ban, ahol távcéllövésben is ezüstérmet nyertem. Az arany eddig még elkerült, de nem bánom.

Az íjászatban nem csak a győzelem számít, hanem az út is, amit bejársz.

A távcéllövés az egyik kedvenc, komoly koncentrációt igényel.

– 40, 50, 75, 90 és 140 méterre lövünk. Hét lövés, és a pontok összessége dönt. Ez a kedvenc kategóriám – mondja büszkén.

Kínai meghívás és kultúrsokk

2024-ben meghívást kapott Kínába.

– Három héttel a verseny előtt szóltak, hogy lenne lehetőség kijutni egy nemzetközi eseményre, amit egy kínai baráti íjászcsapat szervez. Hárman mentünk magyarok: én, egy soproni és egy szombathelyi fiú. A kínaiak mindent fizettek: a szállást, az étkezést, a programokat. Olyan volt az egész, mint egy mese. Mikor megérkeztünk, luxustaxi várt minket sofőrrel, öltönyben. Mindenhova vittek, mindenről gondoskodtak. A vendéget náluk reggeltől estig foglalkoztatni kell. Nem hagynak unatkozni. És minden ételt meg kell kóstolni – meséli nevetve. – Volt, amit jobb lett volna nem tudni, miből készült.

Kóstoltam bambuszférget, rágcsálót, és olyan zöldséget is, amin tövis nőtt. De megsütve, szósszal minden ehetővé vált.

A verseny is más volt, mint Európában.

– A kínaiaknál nem pontoznak annyira szigorúan. Nálunk a találat nem 10, 8, 5 vagy 0 pontot ér. Náluk csak az számít, hogy eltalálod-e a célt vagy sem. Egy vagy nulla. Ennyi. A megnyitó viszont elképesztő volt. Másfél órás show, rengeteg résztvevővel. Szerintem többe került, mint maga a verseny. A kínaiak mások – tiszteletteljesek, de másképp gondolkodnak. Én például átadhattam a díjakat a színpadon, ami nagy megtiszteltetés volt.

A világ csodái és a saját útja

– Az íjászat eljuttatott a világ másik felére – mondja elérzékenyülve. – Indiában láttam Tádzs Mahal-t, most meg ott állhattam a kínai nagy falon. Ez az élmény… nem tudom szavakba önteni. Fölhívtam a családomat, és csak annyit tudtam mondani: itt vagyok, és élvezem az életet. Ahogy ott álltam, rájöttem, hogy ez az egész nem az érmekről szól. Hanem arról, hogy az ember képes újrakezdeni. S ha nekem sikerült, bárkinek sikerülhet – jelentette ki.

Kína teljesen lenyűgözte.

– Peking egy húszmilliós város, de minden rendezett. A közlekedés kaotikus, mégis működik. Az emberek figyelnek egymásra. A levegő tiszta, a robotok bocsánatot kérnek a liftben, ha előbb lépnek be. Ilyet máshol nem látni. És mindenki dohányzik, de egy perc múlva már eltűnik a csikk, mert valaki összeszedi. Mindenre van ember. Tisztaság, fegyelem, precizitás – ez jellemző rájuk – osztotta meg tapasztalatát Vági György.

A történelmi íjász, aki nem felejtett el embernek maradni

György ma már országos bajnok, régiós bajnok, és több nemzetközi érem birtokosa. Saját maga is készített egy íjat, amivel Gyulán versenyzett.

– Ötödik lettem vele, de nagyon büszke vagyok rá. Egy íjat megcsinálni, az egy külön történet. De inkább a tapasztalt íjkészítőkre bízom, mert ők tudják, mi a jó. – Az íjászatban szerinte az ember a természet részévé válik. – Ez nem csak sport. Ez életforma. Fegyelmet ad, nyugalmat, alázatot.

Segíteni másoknak

Gyuri beszélt az álmairól is.

– Most már szeretnék visszaadni valamit. Voltam kórházban előadni is, mint élő példa. Elmondom az embereknek, hogy lehet új célt találni, lehet új életet kezdeni. Ha nekem sikerült, másnak is sikerülhet. Talán ez a legnagyobb álmom. Nem az, hogy még egy aranyérmet nyerjek, hanem hogy valakinek segíthessek talpra állni.

Vági György már a következő nagy kihívásra készül.

– Meghívást kaptam Nepálba, s ki szeretnék jutni a nomád világjátékokra. Nagy álmom, hogy kijussak. Ha sikerül, szeretném kivinni a családom is. Egyébként nincs más különösebb álmom – teszi hozzá mosolyogva. – Megvan mindenem. Dolgozom, sportolok, utazom.

És ami a legfontosabb: józan vagyok.

Képgaléria: Vági György Kínában