Betlehemtől a regölésig: dramatikus népszokások adventtől vízkeresztig
Advent első vasárnapjától vízkeresztig a népi kalendárium nemcsak az ünnepre hangol, hanem a közösséget is összerendezi: a betlehemezés, a regölés, a szálláskeresés és a háromkirály-járás egyszerre vallásos elmélyülés és élő, „szereplős” hagyomány.
Dramatikus népszokásokról, tárgyi emlékekről és zalai példákról beszélt Gyanó Szilvia, a Thúry György Múzeum néprajzos-főmuzeológusa.
A karácsonyi ünnepkör az adventi várakozással indul és január 6-ig, vízkeresztig tart. Gyanó Szilvia felidézte: advent első vasárnapja az egyházi év kezdete, a népi gondolkodásban pedig egyúttal a gazdasági év lezárásának és újraindításának időszaka is, ezért sűrűn egymásra rétegződnek ilyenkor az egyházi és a paraszti hagyományok. Jézus születésének ünnepe a legnagyobb keresztény jeles napok közé tartozik, a felkészülést a testi-lelki fegyelem segítette: böjtös napok, mulatságtilalom, a „csend” időszaka, amelyben a dramatikus népszokások egyszerre szolgálták a vallásos ráhangolódást és a közösségi együttlétet.
Bábtáncoltató betlehem babái – Fotó: Balatoni Múzeum
A legismertebb ünnepköszöntő szokások közé tartozik a betlehemezés. Magyar nyelvű szövegei már a 17. századból ismertek, eredetileg iskolai előadásokhoz kötődtek, a 19–20. században pedig a paraszti kultúrában teljesedtek ki.
A zalai és balatoni gyakorlat a dunántúli típushoz sorolható: a házról házra járó csoportok „kápolnát”, azaz betlehemet vittek magukkal, egyszerű vagy míves kivitelben.
A játék központi figurája a süket öreg pásztor, akinek tréfás félreértései a humor fő forrásai, a végén pedig adománykérő formulák zárják az előadást. Letenyén a hagyomány szerint három-négy fős csapatok jártak akár karácsony estéjén is; egy este 6–8 házba kopogtattak be, pénzt, aszalt gyümölcsöt, süteményt kaptak. A betlehemezés különleges változata a bábtáncoltató forma, amelyben a hordozott betlehem belsejében rövid bábjáték zajlik: Kiskanizsán és Nagykanizsán a 20. század elejéig „baba-játéknak” nevezték.
A regölés még archaikusabb réteget őriz: termékenységvarázsló jellegű, ünnepköszöntő dramatikus szokás, amelyhez a „regö rejtem” kifejezést a szakirodalom a „rejt”, azaz „varázsol” igével kapcsolja össze. Középkori énekmondó hagyományokat is megőrzött, Zalában és Somogyban sokáig élt. A regösök
bőséget, jószágot, jó termést
kívántak a házigazdának; a ritmust köcsögdudával és láncos, csengős bottal kísérték, s volt, ahol Luca napjától egészen újévig járták végig a házakat. A Thúry György Múzeum gyűjteményében két regölő bot is található, amelyek betlehemezésnél is használatban voltak – Nagykanizsáról és Kiskanizsáról kerültek be.
A 20. század elején terjedt el a szentcsalád-járás, más néven a szálláskeresés kilenced: karácsony előtt kilenc nappal indul, és a Szent Család szálláskeresésére emlékezve kilenc család fogadja be egymást váltva a Szent Családot ábrázoló képet. A kép mellett gyertyát gyújtanak, imádkoznak, énekelnek, helyenként röviden el is „játsszák” a szálláskeresést, akár utcai vonulással. A 20. század végére sokfelé magányosabb ájtatossággá szűkült, az ezredforduló után azonban több településen újra közösségi formában éledt fel.
Betlehem, Borsfa. A templom formájú betlehemet vékony fenyőfa deszkákból készítette egy harmadik osztályos kisfiú 1942-ben. Karácsonyi ajándékul adta hitoktatójának. A faluban akkoriban már elhalófélben volt a betlehemezés szokása, csak a kisebb fiúk jártak, leegyszerűsített játékkal és szövegekkel – Fotó: Thúry György Múzeum
Vízkeresztkor, január 6-án a háromkirály-járás idézi fel a napkeleti bölcsek látogatását. A csoportok többnyire három-négy fiúból álltak: egyikük vitte a kinyújtható nyelű, papírborítású csillagot, amelyben gyertya égett; őt néhol angyalnak nevezték, és a kabáton kívül inget is viselt. A többiek a királyok: papírsüveget hordtak, fakardot viseltek, a „szerecsenkirály” pedig bekormozott arccal és rézkarikákkal tette látványossá a szerepet. A dramatikus formák mögött közös logika húzódik: az ünnep „elmondása” mellett az ünnep „eljátszása” – a közösség bevonása, a házról házra járás, a jókívánság és a megosztott élmény.
„Regölő bot” rézcsengővel. Nagykanizsa városában jártak vele tizenéves fiúk regölni, betlehemezni, hogy egy kis pénzt keressenek – Fotó: Thúry György Múzeum/Hohl Zoltán
Gyanó Szilvia arra mutat rá: ezek a hagyományok nem pusztán folklóremlékek, hanem a közösségi együttműködés, a hit és a mindennapi megélhetés összefonódásának lenyomatai. Adventtől vízkeresztig a dramatikus népszokások a falusi társadalom ünnepi „nyelvét” jelentették – és ahol újra gyakorolják őket, ma is ezt a közösségteremtő erőt hozzák vissza.
Borítóképünk: Vörsi bábtáncoltató betlehem a Balatoni Múzeumban Fotó: Gyanó Szilvia