hirdetés

„Amikor belenéznek a nézőkébe, minden fotós fölszisszen”

Rollfilmes fényképezőgép, sztereó dianéző, Hubble-űrteleszkóp, 7D-mozi: a nagykanizsai Gráner József évtizedek óta a háromdimenziós képalkotás megszállottja. A feltaláló szerint a 3D-fotózás ma már szűk, drága hobbi – mégis olyan élményt ad, amit semmi más nem pótol.


Gráner

„A háromdimenziós fényképezéshez valójában semmi varázslat nem kell – csak két szem” – magyarázza Gráner József. A 3D-kép alapelve ugyanis az emberi látást utánozza: két, egymástól szemtávolságra lévő objektívvel ugyanarról a jelenetről két felvétel készül.

Ezt a két képet aztán egy speciális sztereó dianézőbe helyezik.

„Az egyik szem az egyik, a másik a másik diát látja, az agy pedig összerakja belőlük a térbeli képet. Ilyenkor úgy érzi az ember, mintha beléphetne a fotóba” – mondja.

Gráner a kezdetektől a nagyobb méretű, 60 milliméter széles rollfilmre dolgozott, mert ezen jobb a részletgazdagság.

„A mai, 24x36-os Leica-szabványú filmek kompaktabb gépeket tesznek lehetővé, de a minőség a rollfilmen az igazi” – teszi hozzá.

Pályája során volt NDK-s Pentacon six gépe, majd több kilós Mamiya RB67-esek:

„Egy bőröndben az optikákkal együtt 22 kilót nyomtak. Ezzel várost nézni nem lehetett.”

Végül talált egy olyan 3D-s fényképezőt, amelyben egy házban kapott helyet a két objektív, nyakba akasztható, mégis rollfilmet használ – ma is ezzel dolgozik.

Gráner

Egyre kevesebb helyen hívnak elő filmet

A technika mellett a kémia is kihívás lett. A rollfilmes 3D-fotózáshoz diapozitív (pozitív) film kell, amelyet ma már alig gyártanak, előhívni pedig szinte sehol nem tudják.

„Most vettem öt tekercs filmet ötvenezer forintért. Ez csak az anyag. Utána elő kell hívni, keretezni, nézőkébe tenni. Magyarországon jelenleg egy budapesti fotósiskola laborja vállalja az előhívást” – sorolja.

A digitális világban ez nyilván nem üzlet.

„Hobbi szinten, aki a jó minőséget szereti, még foglalkozik vele, de összesen csak néhányan vagyunk az országban, akik nagy felbontásban, filmre fotózunk 3D-ben.”

Gráner

Kiállítások, planetárium, csillagködök térben

A 3D-s képek különleges hatását a közönség is gyorsan megérezte.

„Az első nézők között sok profi fotós volt. Azt vettem észre, hogy amikor a dianézőbe belenéztek, mindenki fölszisszent. Akkor gondoltam, hogy ha ez a szakmabelieknek is ekkora élmény, talán a laikus közönségnek is az lesz.”

Nagykanizsán több kiállítást rendezett: mintegy 150 térhatású képet lehetett végignézni külön nézőkékkel. A budapesti Planetáriumban 7–8 éven át állandó tárlaton voltak láthatók a munkái.

Gráner külön fejezetet szentelt a csillagászatnak is. A Hubble-űrteleszkóp felvételeit számítógépen dolgozta át térhatásúvá, majd saját levilágítógépével rollfilmre vitte.

„Tíz ilyen csillagködös, galaxisos képet küldtem ki Amerikába, a NASA központjába. Olyan szépen válaszoltak, hogy nem e-mailben írtak, hanem postai levélben. Szép pillanat volt, amikor a postaládában ott várt a boríték Washingtonból, Gráner József nevére címezve. Úgy voltam vele: ha Amerikában tetszik nekik, talán nem csinálom rosszul.”

A fotótól a moziig: magyar várak, kék bolygó, hazánk 3D-ben

Az állóképek után törvényszerű volt a következő lépés: a mozgókép. Gráner 3D-s kamerarendszerrel két lencsével kezdett el forgatni, és végül több teljes hosszúságú 3D-filmet készített.

Az első film 14 évvel ezelőtt készült, „Csodálatos univerzum” címmel, amely a világegyetem látványos objektumait mutatta be térben. Ezt követte a „Kék bolygó”, majd a „Magyar várak és kastélyok”, az „Autócsodák”, végül a „Hazánk 3D-ben” – egy Magyarországról szóló imázsfilm.

„A Hazánk 3D-ben forgatása három évig tartott, 120 települést jártam végig kamerával. Olyan film lett belőle, amit külföldön is bátran vetíthetünk: megmutatja, mennyire változatos ez a kis ország.”

Gráner saját 3D-projektorával akár százfős közönségnek is tud vetíteni. A filmekkel beutazta a világot: Pekingben, Moszkvában, Torontóban is tartott vetítéseket. „Szó szerint együtt utaztam a filmjeimmel” – foglalja össze.

Amikor már a szék is mozog – 7D élmény Budapesten

A 3D-nél sem állt meg. A budapesti Csodák Palotájának egy olyan komplex élményplatformot tervezett, ahol a nézők nemcsak látják, de a testükben is érzik a filmet.

„Készült egy mozgó ülésrendszer, amely a vetített jelenetekhez igazodva rázkódik, dől, közben levegőt fúj, vizet permetez, hőt sugároz, illatokat enged ki. Olyasmi, mint egy 7D-mozi. A szerkezetet megvásárolták, a mai napig üzemel Budapesten.”

Emellett pénzbedobós automata nézőgépeket is épített: ezekben sztereó képsorokat lehet végignézni, mint egy modern, térhatású mutatványos gépben.

„Tulajdonképpen végigpróbáltam a 3D összes ágát: fotó, mozi, interaktív élmény, automata. Mindegyikben az a közös, hogy az ember nem csak nézi, hanem benne érzi magát a képben.”

Drága, macerás – mégis megéri

A háromdimenziós, analóg fotózás ma már szűk réteg hobbija, anyagilag sem könnyű. Öt tekercs film ötvenezer forint, ehhez jön az előhívás, keretezés, speciális nézők beszerzése.

„A mai, felgyorsult, telefonos fotózás korában ez már nem elterjedt dolog. De aki egyszer belenéz egy jó minőségű 3D-diába, az megérti, miért csinálom.”

Gráner József számára a háromdimenziós képalkotás nem csupán technikai kérdés, hanem kaland is: a magyar táj, a csillagos égbolt és a mozi világa találkozik benne. És bár a rollfilmes 3D ma már ritka, ő addig készíti a térhatású képeket, „amíg lesz film, amit be lehet fűzni a gépbe – és szem, ami csodálkozva nézi a nézőkében”.

8882 Eszteregnye, Kossuth utca 47. • +36 20 572 47 25 • info@westlife.hu