WestLife | Pannon élet&stílus

Már tizenhárom évesen eldöntötte, hogy „maszek” lesz

A ma vállalkozónak nevezett pálya nála jóval korábban kezdődött, mint ahogy a jogi kategória létrejött. Feri bácsi felidézi:

– Tizenhárom éves koromban én kerestem meg a maszek mestert, hogy elmegyek hozzá tanulónak. Akkor még nem vállalkozónak hívták, hanem maszeknak, de én már akkor tudtam, hogy egyszer én is az leszek.

1969-ben asztalos tanulóként kezdett, 1972-ben végzett, majd levelezőn elvégezte a faipari szakközépiskolát, technikusi minősítéssel.
Hozzáteszi:

– Faipari technikus vagyok, van mezőgazdasági technikusi papírom, boltvezetői, minőségbiztosítói képzettségem, de diplomám nincs. Nem is biztos, hogy itt ez a döntő. Sokkal fontosabb, hogy az ember becsülettel, odaadással csinálja, amit csinál.

A rendszerváltás után érzi elérkezettnek az időt, hogy a „fusizásból” hivatalos cég legyen.
– ’91-ben lettem vállalkozó. Akkor úgy éreztem, már eleget tudok hozzá – mondja.

Gyerekkori víziója ma is mosolyt csal az arcára.

’69-ben úgy képzeltem, hogy lesz egy szép manzárdtetős házam, egy szép asztalosműhelyem, Zsigulim – akkor az volt a csúcs –, talán még egy balatoni üdülőm is. Tizennégy évesen így nézett ki a „vagyonos maszek” élete a fejemben

– meséli.

„Négy dolgot kell tudni” – a Fa-Feri-féle sikerrecept

Arra a kérdésre, mi kell ahhoz, hogy valakiből sikeres vállalkozó legyen, nem menedzsment tankönyveket idéz, inkább saját, letisztult gyakorlatát.

– Nagyon fontos az eltökéltség, a makacsság, a kitartás – sorolja. – A legtöbb ember nem tesz bele elég energiát, lusta. Én mindig azt mondom: négy dolgot kell tudni. Jó minőséget adni, megfelelő áron, megfelelő határidőre, és jól kommunikálni az ügyfelekkel.

Szerinte ebbe a négy sarokpontba belesűríthető minden, amitől sikeres lesz egy vállalkozás.

– Hogy ennek mi a mikéntje, az már egy tágabb kérdés. De ha ez a négy nincs meg, akkor a legszebb stratégia is csak papír marad – teszi hozzá.

Ma már 110–120 fő dolgozik a Fa-Feri Kft.-nél, de a szemlélet nem változott: a cégnek ugyanúgy emberi arca kell, hogy legyen, vallja.

„Csak azt csináld, amit jó szívvel tudsz” – munka és hivatás

Új munkatársaknál nem a diplomákat, hanem a hozzáállást nézi először.

– Ha valaki hozzánk jelentkezik, először beszélgetünk vele – mondja. – Körbevezetjük a műhelyben, megkérdezzük, mi tetszik neki, mit csinálna szívesen. Abból lesz eredmény, amit az ember jó szívvel csinál.

A pályaválasztás előtt álló fiataloknak is határozott tanácsa van.

– Ha nem tetszik, hagyd ott a fenébe, én ezt szoktam mondani – fogalmaz nyersen, de őszintén. – Ne csinálj olyat, amihez nincs kedved. Csak olyat csinálj, amit jó szívvel tudsz. Persze, ha valaki a tizedik munkájánál tart, és még mindig nem tudja, mit szeretne, ott azért már komoly gond van...

Az igényesség hiányát nehezen viseli, és nem is rejti véka alá.
– Ma reggel két embernek megszabtam a munkát. Felrajzoltam a darabra egyfajta vágást, 48 fok, 24 munkadarabra. Ránézek: ez nem 48 fok, hegyesebb. Kérdem, hol van az a darab, amin az én vonalam volt – meséli. – Az a vonal át volt vágva keresztben. Hát erről beszélek: az önmagunkkal szembeni igényesség hiányzik az emberek nagy részéből.

Forrás: Facebook/VOSZ Zala

Fél hatos műszak hetvenévesen

Horváth Ferenc hetvenéves, de a napi ritmusa nem arra utal, hogy lassítani készülne.

– A Fa-Feri Kft.-t a gyerekemnek tekintem – mondja. – Együtt kelek, együtt fekszem vele.

– Máig minden nap bent vagyok reggel fél hatkor a cégnél – meséli. – Délután kettő–fél három körül megyek haza, de szombaton és vasárnap is bejövök fél hatra. Nagyon ritka, hogy valami nagy buli miatt csak hétkor érek be.

Kevéske szabadidejében a kintlét, a természet jelenti számára a feltöltődést. Különösen kötődik Homokkomáromhoz, ahol korábban éveket élt, a helyi templomot és közösséget ma is támogatja.

Halastó „öregkori hobbinak”, amelyből a fiának hivatás lett

A faipari cég mellett egy másik „alkotás” is fűződik a nevéhez: a palini tórendszer és a környező területek.
– A tó 23 hektár vízfelület, mellette van egy 1,7 hektáros kistó – sorolja. – Körben összesen nagyjából 60 hektárnyi területünk van ott.

Eredetileg öregkori hobbinak szánta.
– Ezt saját magamnak gondoltam – mondja. – Aztán a fiam, Péter csinált belőle életpályát. Az már az ő gyermeke… – teszi hozzá félmosollyal.

„Ez a díj a közjóért végzett munkáról is szól”

Horváth Ferenc úgy látja, az Országos Év Vállalkozója-díj mögött nem pusztán üzleti mutatók állnak.
– Ez a díj elsősorban arról szól, hogy a közjóért mit tesz az ember – fogalmaz. – Szerintem ennél a díjnál figyelembe vették a társadalmi szerepvállalásomat is.

Nem csak a faipari szakmában aktív:
– Támogatom a cigányságot, az iskolákat, az elesetteket. Tagja vagyok a faipari szakosztálynak, a Pannon Fa- és Bútoripari Klaszternek pedig én vagyok az elnöke – sorolja. – Úgy gondolom, ezzel a díjjal a munkán kívüli tevékenységeimet is legalább annyira elismerték, mint magát a cégépítést.

Alázat, figyelem, kreativitás

Ha arra kérjük, nevezze meg a legfontosabb értékeket, amelyek mentén dolgozik és él, nem sokat gondolkodik.
– A munka tisztelete és az alázat – mondja. – Alázat a munkával, a munkatársakkal, az ügyfelekkel szemben.

Szerinte a mai kor egyik legnagyobb hiánycikke éppen ez.

Az emberekben nincs igazi alázat, nem tudnak valódi figyelemmel fordulni sem a munkájuk, sem más dolgok felé – fogalmaz. – Akiben van alázat, az, ha hibázik, be tudja ismerni, képes túllépni rajta és fejlődni.

Ehhez társul a kreativitás és a folyamatos megújulási készség.
– A kreativitást ma innovációnak hívjuk, nincs olyan nap, hogy tízszer ne hallanám – mondja. – De a lényege ugyanaz: gondolkodni, jobbítani, hozzátenni.

Horváth Ferenc pályája – a tizenhárom éves, maszekról álmodó asztalostanulótól az Év Vállalkozójáig – azt üzeni: kitartással, munkaszeretettel és alázattal nemcsak egy sikeres céget, hanem erős szakmai közösséget és emberségesebb világot is lehet építeni.