WestLife | Pannon élet&stílus

Karvalics Sándor Zalaszentmihályon született, édesapja egy uradalom ispánjaként, majd saját, 25 holdas birtokán gazdálkodott. A fiatal Sándor Budapesten tanult vasesztergályosnak, de a vidék és a vad sosem engedte el.

– Édesapám révén gyerekkoromtól a föld és a vad közelében éltem – meséli. – Amikor Pesten dolgoztam, akkor is kerestem a lehetőséget, hogy kimehessek a határba.

Első vadásztapasztalatait Dömsöd környékén szerezte, majd Vasadon üregi nyúlra vadászott, amit „egész éves, tilalom nélküli iskolának” tart. 1982-ben került Patra: az Olajos Vadásztársaság – hivatalos nevén az Olajipari Dolgozók Vadásztársasága – elnöke, Vastag Károly hívta le vendégvadászatra.

– Megkedveltem a területet, és amikor itt, Paton eladó lett ez a ház, megvettük. Akkoriban még vadászház is működött bent az erdőben, de ha Budapestről jöttem, kellett egy biztos pont. Így lett Pat az otthonom.

7700 hektárból 4300 – földtulajdonosi vadásztársaság született

Az új vadászati törvény, amely a vadászati jogot a földtulajdonhoz kötötte, nagy lehetőséget jelentett Pat és környéke földtulajdonosai számára.

– Úgy éreztük, hogy van keresnivalónk – mondja Karvalics Sándor.

Összefogtunk a helyi gazdákkal, polgármesterekkel, szövetkezeti vezetőkkel, és egy földtulajdonosi gyűlésen elértük, hogy mi nyerjük el a vadászati jogot.

A közösség 7700 hektáron kezdte meg a vadgazdálkodást, Pat, Varászló, Zalaszentjakab, Galambok, Sand, Miháld és Zalakomár határában. Később a terület 4300 hektárra szűkült, a társaság ma is ezen gazdálkodik.

– Nem volt egyszerű 20 embert ennyi ideig egyben tartani – teszi hozzá. – Választott tisztség az elnökség, ha az ember rosszul dönt, könnyen leválthatják.

Csúcsbika 237,18 ponttal – minőségben az élvonalban

A társaság területének legértékesebb vadfaja a gímszarvas. Karvalics Sándor különösen büszke a gímbika-állomány minőségére.

Ha nem számoljuk a fiatal, ötéves kor alatti bikákat, 7 kiló feletti átlagtrófeasúlyról és 90 százalékos érmes arányról beszélhetünk

– sorolja. – Ezek beszédes számok.

2025 szeptemberében hozzásegített egy vendégvadászt élete trófeájához: a hivatalos bírálat szerint a gímbika fejdísze 237,18 CIC-pontot ért el a hivatalos minősítésen – ez a társaság történetének eddigi legmagasabb pontszáma is.

– Ezzel éreztem úgy, hogy felkerült a pont az i-re, ez koronázta meg a szakmai munkám – mondja mosolyogva.

A minőségi állomány fenntartásában nagy szerepe volt egy állandó német vendégvadásznak is, aki évtizedek óta jár vissza Nemesvidre és Patra.

– Egy német gyárosról van szó, ma már 84 éves, de ha lehetne, szinte minden nap kint lenne a lesnél – meséli az egykori elnök. – A költségvetésünk 80–85 százalékát az ő bérvadászata biztosította. Neki köszönhetjük, hogy nem volt „lövessünk agyon mindent” kényszer, sőt: a bevétel épp azt tette lehetővé, hogy válogatni tudjunk a bikák között, és a legjobbakat időben felneveljük.

Bérvadászat, éjjellátó, lövetési kényszer

A modern vadgazdálkodás egyik kihívása a bérvadászat és a vendégek lőkészsége – mutatott rá.

– Volt most egy olasz vendég, aki este is, reggel is hibázott – mondja Karvalics Sándor. – Ilyenkor ő nem fizet semmit, viszont nekünk ugyanúgy biztosítani kell a lehetőséget, fenntartani a területet. Ez nem könnyű, amikor 50 milliós éves költségvetést kell összeraknunk.

Szerinte ezért is fontos, hogy

a vadász saját eszközeit rendben tartsa: évente lőtér, fegyverbeállítás, távcsőellenőrzés.

– Kilencvenéves vagyok, de még most is minden évben kimegyek a lőtérre – teszi hozzá. – Éjszaka pedig ma már a legtisztességesebb megoldás az éjjellátó: nem tiltott eszköz, és olyan körülmények között is biztos lövést tesz lehetővé, amikor a sima céltávcső már kevés.

Fegyelmi ügyből is akadt

Huszonnyolc éve alatt mindössze három olyan eset volt, amikor a közgyűlés fegyelmi eljárást kényszerült lefolytatni egy-egy tagnál.

– Választott vezetőként néha az embernek olyat is kezdeményeznie kell, amiért nem lesz népszerű – mondja Karvalics Sándor. – Volt, aki ejnye-bejnye után sem volt önkritikus, ott kizárást javasoltam.

Úgy érzi, a most kapott elismerés nemcsak neki szól, hanem annak a közösségnek is, amelyet ennyi éven át vezetett.

– A Hubertus Kereszt gyémánt fokozata a nem hivatásos vadászok "Oscar-díja", némi túlzással, persze – fogalmaz. – Úgy tudom, évente csak néhány ilyet adnak ki. Engem teljesen váratlanul ért... Azt mondták, a kamara ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatta.

Az oklevél szerint a kitüntetést példamutató, közösségformáló vadászati tevékenységéért és kiemelkedő szakmai munkájáért kapta.

Generációváltás szakmai alapokon

Karvalics Sándor 2025 augusztusában adta át az elnöki tisztséget.

– Most töltöm be a kilencvenet, úgy éreztem, elértem azt a kort, amikor már nem felelősségteljes újra jelöltetni magam – mondja.

Utóda az unokája, Szvoboda-Karvalics Anett, aki Sopronban szerzett vadgazda mérnök diplomát. A gazdaságis Cser Balázs erdőmérnök, továbbá a "menedzsment" tagja Tóth Zoltán vadgazdálkodási technikus is.

– A szakmai háttér biztosított, én pedig nyugodt szívvel adtam át a stafétát – fogalmaz az emeritus elnök. – A családom szinte teljesen vadászpárti, fiam, unokáim is viszik tovább azt, amit én elkezdtem.

Karvalics Sándor ma már ritkábban ül lesre, de ha szóba kerül a Hubertus Kereszt gyémánt fokozata, még mindig fiatalos csillogás jelenik meg a szemében.

– Az ember nem a trófeáért, nem a kitüntetésért vadászik – mondja. – De ha az élet végén visszanézek, jó érzés látni, hogy a munkánk nyomot hagyott: az erdőben, a vadállományban és az emberekben is.