Aki Egyiptomra gondol, többnyire turistacsoportot, piramisokat és homokot lát maga előtt. Gulyás Attila – a piramisokkal foglalkozó Piramisok X-aktái YouTube-csatorna gazdája – viszont egészen mást hozott el nemrég a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár közönségének: a gízai hétköznapokat, a kaotikus, mégis működő közlekedést, a piramisok mögötti „másik világot”, és azt, hogyan lehet egyedül, szervezett út nélkül belevágni az egyiptomi kalandba.
„Ne csoporttal menjetek!”
Gulyás Attila szerint Egyiptom igazi arcát nem lehet megismerni a buszos, csoportos programok révén. Ő kifejezetten arra biztatott mindenkit, hogy ha tehetik, önállóan utazzanak.
Példaként egy friss utat említett:
„Az egyik ismerősöm a lányával ment ki, ketten, négy éjszakára, 110 ezer forintból. Tavalyi ár, két főre, repülővel, szállással. Belépők, vacsora persze pluszban, de akkor is: ezért az összegért már ott vagytok, és azt nézitek meg, amit ti akartok.”
A foglalásnál szerinte nem a „piramis-panorámás szoba” a kulcsszó:
„Soha ne az legyen a fő szempont, hogy az ablak a piramisra nézzen. Egyvalamit kell figyelni: piramis-panorámás terasz legyen. Ha az ágyad feje nem a piramisra néz, teljesen mindegy. A teraszról 180 fokban látni az egész piramis-övezetet – na az az, amire mindenki csak annyit mond: húúú…”
Közlekedés dudaszóra – ahol a kisujj az index
Az egyiptomi mindennapok első sokkja a közlekedés – mesélte.
„A taxis szokott viccelődni: itt a kulcs, vezess te! Mindig azt mondom neki: öt másodperc alatt törném rommá az autódat. Amikor először voltam kint, még kettőt mondtam…”
Az autósok, gyalogosok, mikrobuszok, tuktukok saját, kimondatlan szabályrendszer szerint mozognak:
A dudának például külön nyelve van.
"Autóknál egy duda: ne csinálj semmit, számítok rád. Két duda: nézz a tükörbe, jövök. Három duda: azt inkább nem fordítanám le…
Gyalogosnál egy duda: állj meg, mert elütlek, két duda: fusss az életedért" – magyarázta.
- Index? Olyan itt nincs. De van helyette kisujj.
„A sofőr az előttünk haladó autóban egyszerűen kinyújtotta a kisujját az ablakon. Az első autó fékezett, a másik is, egy harmadik közben kitolatott az udvarból – és senki nem anyázott. A kisujj jelzés: ott történni fog valami. Működik.”
- Mikrobusz 7 forintért.
„A kis fehér mikrobusz a helyi járatos busz. Megálló nincs, ahol leintik, ott megáll. Aki elöl ül, közelebb megy, aki hátul, messzebb. Egy font az út. Ennyiért addig visz, amíg mész.”
- Tuktuk, Ben Hur-stílusban.
A kismotoros tuktukok hátsó tengelyére sokszor fémrudat szerelnek, hogy a nagy autók „véletlenül se nyomják le őket az útról”.
„Ha mögöttem jött egy tuktuk, úgy lehúzódtam, mint a huzat. Az a rúd egy mozdulattal lefűrészelte volna a bokámat.”
Piramis-zóna: maximális biztonság, kint egy másik világ
Gulyás Attila szerint a piramisok körzete meglepően biztonságos:
„Ha valaki bemegy a piramis-övezetbe, ott nagyobb biztonságban érzi magát, mint sok európai nagyvárosban. Fegyveres őrök, rendőrök, ellenőrzőpontok. A falaikon belül terrorcselekménynek gyakorlatilag nulla az esélye.”
Ezzel szemben a falakon kívül egészen más valóság fogadja az embert:
Szegénység, szeméthegyek, döglött lovak az út szélén.
„Az ember megdöbben, hogy egy döglött ló ott fekszik az út mellett. És nincs szag. A természet elintézi. Ahol összeesik, ott marad. Nem húzzák odébb.”
ami megdöbbentő:
- A „holtak városa” és a kriptákban élő családok.
Kairó temetőiben kisebb házak, kripták sorakoznak – sokba ma már családok költöztek.
„Villany, víz bekötve, az élők vigyáznak a halottakra. Ha jön a család halottlátogatásra, a bent lakók fél órára kiköltöznek, aztán megy tovább az élet.”
- Napi 2 dollárból élő családok.
„Luxor és Kairó között vannak családok, akik napi 2 dollárból élnek. Ilyenkor, ha egy öt éves kislánytól veszel egy kis követ egy dollárért, nem a kőért fizetsz, hanem a családért.”
Egy különösen beszédes jelenetet is elmesélt: egy lovaskocsis pénztárcát és mobilt talált az utcán, majd visszaadta a láthatóan jómódú tulajdonosnak, egy diáknak.
„Meg sem köszönték. Sem a diák, sem a tanára. Mintha levegő lenne. A lovaskocsis rámnézett és csak ennyit láttam az arcán: ez egy másik kaszt. A társadalmi különbségek ott nagyon keményen látszanak.”
Varjúfal – a „mérnökök városa” a piramis mögött
A YouTube-csatornája miatt Gulyás Attila nemcsak turistaként figyeli a piramisokat: saját elméleteket, méréseket is készít, köztük a Varjúfal kapcsán.
Ez a hatalmas kőfal a piramisok mögötti területet választja el a külvilágtól. A hivatalos magyarázat szerint a piramisépítők településéhez tartozott.
„Olyan keskeny átjáró van rajta, amin elvileg napi 20 ezer munkás járt volna ki-be. Hasorba állnak, akik reggel beértek, estére érnek ki. Szerintem ez sokkal inkább egyfajta szűrő volt: nem a kubikosokat, hanem azokat engedték át, akik a szerszámokkal, tervekkel dolgoztak. Mint egy szerszámraktár: beviszed, kihozod, este leszámolsz.”
Mivel a falat belülről nem lehet megközelíteni, egy szomszédos, lepukkant munkásszálló teraszáról próbált jó kilátást szerezni:
„Megnéztem a szobákat: ajtó nélkül nyíló háló, fürdő, konyha. Nem mondom, hogy nem laktam már rosszabban is. Egy baja volt: ugyanannyiba került volna, mint a normális szállodai szobám – vacsora nélkül. Mondtam nekik: majd még visszajövök… – és soha nem mentem.”
„Nem kell angolul tudni” – elég 300 szó
A közönséget felszabadító üzenet is sokakat megnevettetett:
„Nem tudok angolul. Vagyis… csak kulcsszavakat. Azt mondják, egy angol kocsmatöltelék 300 szóval megél. Én biztos tudok kétszázvalahányat, és az tényleg elég. Mindenhol.”
A beszélgetések így néznek ki:
„Meeting? When? Where? Ok. Finish.”
Ha nagyon muszáj, előkerül a telefonos fordító is, de saját bevallása szerint inkább végszükség esetére tartogatja.
„A lányaim, akik perfekt angolosok – az egyik angoltanár –, halálra röhögték magukat rajtam. De én ezt imádom. Nem kell Shakespeare-nek lenni ahhoz, hogy az ember elboldoguljon Egyiptomban.”
Falafel, üres kenyér és a „túl bátor” gyümölcslé
Az utcai kajáktól sem riad vissza, sőt: reggelije általában falafel, omlett, sajt, tea, banán voltak. A kenyér kis bucik formájában érkezett:
„Belül teljesen üres, hamar szikkad, nekem nagyon száraz. Régen telepakoltam mindennel, hogy úgy tűnjön, kenyeret eszem, de nem lett a kedvencem.”
Egy dologtól azonban ő is tartózkodott: a zacskóba csapolt, préselt gyümölcslevektől.
„Volt olyan árus, akira ránéztem, és azt mondtam: inkább kihagyom. A pulton, a papucsán, a ruháján látszott, hogy nekem ez most túl nagy kaland lenne.”
Gízai piramisok és a Szfinx – más szögekből
Természetesen a klasszikus látványosságok sem maradtak ki. Gulyás Attila több kilátópontot is bemutatott fotóin:
- ahol a három nagy piramis egy vonalban látszik,
- ahol perspektivikusan a Khephrén-piramis tűnik a legnagyobbnak,
- és ahol jól megfigyelhetők a különbségek a kőbányák, építési technikák között.
A Szfinx kapcsán a vízeróziós nyomokat, a test és a fej eltérő állapotát, valamint az eltérő korra utaló jeleket magyarázta, saját, gondolatébresztő értelmezésével együtt.
A Nagy Egyiptomi Múzeum: „A világ csodája lesz”
A végén egy kérdésre válaszolva beszélt az új, Grand Egyptian Museumról is, ahová végre sikerült bejutnia.
„Évekig azt mondták, hogy két év múlva nyílik. Mindig két év múlva. Legutóbb pont kifogtunk egy olyan napot, amikor valóban nyitva volt. Grandiózus. Ha a régi és az új múzeum közül kell választani, szerintem most már a nagyba menjetek.”
A belépő 1000 egyiptomi font, diákoknak 100, csak bankkártyával lehet fizetni.
Minden fél vagy egész órában angol idegenvezetés indul fülhallgatóval.
„Nem úgy néz ki, mint egy hagyományos múzeum. Óriási terek, lépcsősorok, korszakonként kiállított szobrok, egy 20 méteres szobor kis medencével az előtérben – még így, félkész állapotában is lenyűgöző.”
„Vállalkozzatok egyéni utazásra!”
Az est végén Gulyás Attila ismét visszatért fő üzenetéhez:
„Azt szeretném átadni, hogy Egyiptom nemcsak a piramisokból áll. Ha valaki csak szervezett úton, buszból nézi, soha nem látja a gyalog átszaladó fiút, a tuktukot a fémrúddal, a faluban üldögélő embereket, a temetőben élő családokat. Ezek azok a pillanatok, amikért érdemes vállalni az egyéni utazást.”
A képek forrása: Gulyás Attila
