Garabonc, Nagyrada és Zalamerenye egykori plébánosa nemcsak lelkipásztor volt, hanem a 20. századi magyar egyháztörténet egyik elhallgatott tanúja is. Dr. Párkányi József életútja Mindszenty Józsefhez, börtönévekhez, majd évtizedes, alázatos falusi szolgálathoz kötődik – olyan örökséghez, amelyre ma is sokan emlékeznek tisztelettel és szeretettel.
Sokan talán nem is sejtik, milyen rendkívüli életút húzódik meg dr. Párkányi József neve mögött, aki Garabonc, Nagyrada és Zalamerenye híveinek emlékezetében elsősorban tekintélyt parancsoló, mégis szelíd és rendkívül művelt papként él. Antal Anita pedagógus-újságíró személyes visszaemlékezései szerint gyermekként elsőáldozóként találkozott vele:
„nagyon szerettem, kicsit féltem is tőle, de végtelenül tiszteltük”.
Párkányi József – születési nevén Prunner József – 1920. július 8-án született Türjén, iparos családban. Középiskolai tanulmányait Keszthelyen, a premontreieknél végezte, 1940-ben érettségizett. Nevét 1941-ben, belügyminisztériumi engedéllyel változtatta meg. Pappá szentelése különleges történelmi pillanathoz kötődik: maga Mindszenty József veszprémi püspök szentelte fel, akivel később a sors tragikus módon újra összekapcsolta.
1944 decemberében Mindszenty Józseffel együtt bebörtönözték Veszprémben, majd Sopronkőhidára, később Sopronba szállították. A fogság évei mély nyomot hagytak benne, mégis szabadulása után visszatért papi hivatásához, és káplánként folytatta szolgálatát. A megpróbáltatások azonban nem értek véget: az 1956-os forradalmat követően ismét letartóztatták, bebörtönözték, majd szolgálaton kívül helyezték.
1957 nyarától ismét dolgozhatott, előbb Veszprémben titkári feladatokat látott el, majd augusztus végétől Pókaszepetk plébánosává nevezték ki. Egy évvel később Zalamerenyére került, ahol – részben a hatalom elől „elrejtve” – egészen 1984-ig szolgált. Nyugállományba 1997-ben vonult.
Plébánosi működését nemcsak lelkipásztori, hanem építő munkája is meghatározta. Nevéhez fűződik Zalamerenyén a plébániaház teljes külső-belső felújítása, a templom új padsora és szembenéző oltára. Garaboncon az egész templom megújult: művészi, figurális falfestések, festett üvegablakok, tölgyfapadok és új oltár készültek. Zalaújlakon és Csapin szintén templomfelújítások, új liturgikus terek kialakítása őrzi keze munkáját.
Mindez azonban csak a külső lenyomata annak a szolgálatnak, amelyet csendben, alázattal végzett. Ahogyan Antal Anita fogalmaz:
„Egy papról, akit mi akkor így nem ismertünk, de végtelenül tiszteltünk és szerettünk.”
Az emlékezetben nem a meghurcoltatások, hanem a hithez, az emberekhez és a közösségekhez való rendíthetetlen hűség maradt meg.
Dr. Párkányi József élete ma már nemcsak egy falusi plébános története, hanem egy korszak lenyomata is – annak bizonyítéka, hogy a legnagyobb próbatételek közepette is lehet csendben, következetesen szolgálni.
Indexképünk forrása: Antal Anita