Kidőlt a somogyi „táncoló tölgy”
A Somogy vármegyei Péterhida határában kidőlt az ország egyik legkülönlegesebb faóriása, a sokak által Magyarország legszebb tölgyének tartott „táncoló tölgy”. A több száz éves fa nemcsak méreteivel, hanem formájával és tájtörténeti jelentőségével is kiemelkedett a hazai természeti emlékek közül. Elvesztése túlmutat egyetlen fa pusztulásán: egy eltűnő tájtípus jelképe dőlt ki végleg.
A szomorú hírt Lukács Róbert természetfotós és természetjáró osztotta meg közösségi oldalán. Bejegyzésében így fogalmazott:
„Kidőlt a péterhidai ‘táncoló tölgy’. Hatalmas fa volt, óriási korona-átmérővel, és az utolsó mérés szerint 767 cm-es kerülettel. Mindig is ezt a fát tartottam a legszebb hazai tölgynek, nagyon nagy veszteség.”
A poszt gyorsan elterjedt, hiszen a fa nemcsak helyi különlegesség volt, hanem országos viszonylatban is ikonikus természeti emléknek számított.
Egy fa, amely egy eltűnő világot képviselt
A „táncoló tölgy” a Dráva menti fás legelők egyik legszebb fennmaradt képviselője volt. Enyhén csavarodó törzse és kecsesen ívelő ágai egyszerre sugároztak erőt és eleganciát, koronája szinte szabályos körként borult a nyílt legelő fölé. Nem véletlenül kapta különleges nevét: formája valóban mozgást, ritmust, „táncot” idézett.
Ez a fa nem zárt erdőben nőtt fel, hanem évszázadokon át legeltetett területen. A középkortól kezdve a környéken sertéseket makkoltattak, a tisztásokon szarvasmarhát és méneseket tartottak. Ennek az ember és természet közötti hosszú együttélésnek köszönhetően alakulhattak ki azok a magányos, alacsonyan elágazó, szélesen terpeszkedő tölgyek, amelyek ma már ritkaságszámba mennek.
Már korábban is látszott az idő nyoma
Egy, a 2000-es évek elején készült botanikai tanulmány már figyelmeztetett arra, hogy a péterhidai fás legelő tölgyállománya erősen elöregedett. A kutatások szerint sok egyed csúcsszáradt volt, vastag, elhalt ágakkal – ami a természetes öregedés része, ugyanakkor fokozott sérülékenységet is jelent.
A területen elsősorban kocsányos tölgy, mellette magyar kőris, gyertyán és mezei juhar alkotta a faállományt. A nyílt tér miatt ezek a fák alacsonyan ágaztak el, koronájuk szélesen szétterült, monumentális formát öltve. A „táncoló tölgy” ennek a tájtörténeti folyamatnak volt az egyik legszebb megtestesítője.
Somogy, a faóriások megyéje
A péterhidai tölgy elvesztése különösen fájó azért is, mert Somogy megye kiemelt helyet foglal el Magyarország természeti térképén: itt található az ország egyik leggazdagabb faóriás-állománya. A megye számos ikonikus fával büszkélkedhet, amelyek nemcsak botanikai, hanem kulturális és tájképi jelentőséggel is bírnak.
A legismertebbek közé tartozik – a teljesség igénye nélkül – a libickozmai és a ságvári „képes fa”, a szőkedencsi hárs, a szentborbási tölgy, a babócsai feketenyár, valamint a zselickisfaludi Mátyás király fája. Ezek az egyedek együtt rajzolják ki Somogy különleges arculatát: egy olyan megyét, ahol az évszázados fák még ma is élő kapcsolatot jelentenek múlt és jelen között.
Több volt, mint egy fa
A „táncoló tölgy” kidőlése nem csupán egy természeti látványosság elvesztését jelenti. A fás legelők olyan átmeneti élőhelyek, amelyek sem klasszikus gyepeknek, sem zárt erdőknek nem tekinthetők, mégis rendkívül gazdag élővilágnak adnak otthont. Számos növény- és állatfaj számára jelentenek pótolhatatlan élőhelyet.
A péterhidai tölgy eltűnése így figyelmeztetés is: ezek a történeti tájelemek és ikonikus faóriások nem megújuló értékek. Ami évszázadok alatt alakult ki, az egyetlen pillanat alatt elveszhet.
Fotó: Lukács Róbert