Ez bizony, nem nyaralás: csúcsragadozók földjén vadásznak a magyarok
Kevesen tudják, hogy nemcsak Erdélyben, hanem közvetlen szomszédainknál, Horvátországban és Szlovéniában is jelentős barnamedve-populáció él. A lehetőség adott a legális vadászatra, ám a medvevadászat az egyik legnagyobb kihívás Európában – fizikailag, mentálisan és szakmailag is. Erről beszélt lapunknak Bicsák Attila, a nagykanizsai Miklósfa Parkerdő Vadásztársaság vadászmestere, a Legenda-Jagd-Pro Hunting szervezője évek óta szervez és vezet horvátországi medvevadászatokat.
Horvátországról a legtöbb embernek a nyár, a tengerpart és a turizmus jut eszébe, holott az ország hegyvidéki területei legalább ennyire izgalmasak. Ezeken a tájakon falusi porták, juh- és kecskesajtok, füge, valamint Európa egyik jó barnamedve-állománya található.
– Ezeken a hegyvidékeken élnek az európai barnamedvék is – mondja Bicsák Attila. – A helyiek nemigen vadásszák őket, hiszen nemzeti állatnak számítanak. Inkább külföldi vendégvadászokat hívnak, ami egyszerre szolgálja a vadgazdálkodást és a vidéki turizmust.
Horvátországban a medve nem védett, legálisan vadászható, szigorú szabályozás mellett. A korábbi évi 160 darabos kvótát a gyakorlatban még a vendégvadászokkal sem használták ki, ezért az idei évben 120-ra csökkentették.
Szabályozott vadászat, komplett iparág
A medvevadászat Horvátországban teljesen szabályozott rendszerben zajlik: trófeabírálati licenc, névre szóló trófealap, állatorvosi vizsgálat, hivatalos nyúzás és preparálás tartozik hozzá. A trófeát Magyarországon kötelező bejelenteni, mivel itthon a faj fokozottan védett.
– A helyiek mindent intéznek, flottul működik a rendszer – fogalmaz a vadászmester. – A turizmuson belül komplett iparág épült erre a szegmensre. Egy-egy medvevadászat ára hasonlóan alakul, mint egy hazai erős gímbikáé.
Együttélés a csúcsragadozóval
A horvát lakosság megtanult együtt élni a medvékkel. Fokozottan óvják a haszonállataikat, és jelentős összegeket fordítanak a medvék etetésére, hogy azok az élőhelyükön maradjanak, ne jelenjenek meg frekventált, turisták által látogatott területeken. Ennek is köszönhető, hogy Horvátországban rendkívül ritka az ember elleni medvetámadás.
Az európai barnamedve a kontinens csúcsragadozója. Tápláléka nagyrészt növényi eredetű, de elfogyasztja a dögöt, és ha teheti, haszonállatot is zsákmányol.
„Ha sarokba szorítod, nagyon veszélyes”
– Az emberre alapvetően nem jelent veszélyt, csak ha sarokba szorítva érzi magát – hangsúlyozza Bicsák Attila. – Akkor viszont rendkívül veszélyes.
A horvátországi medvék testtömege átlagosan 250 kilogramm körüli, valamivel kisebbek, mint erdélyi rokonaik, de gyorsak és rendkívül kitartók.
Akár 40 km/órás sebességre képesek, és több kilométeren át tudnak futni. Ráadásul fára is másznak, így a menekülés gyakorlatilag illúzió.
Éppen ezért a vadászat zárt lesről, hosszú várakozás után történik. A legoptimálisabb a szívlövés, de még ekkor is előfordulhat hosszabb halálvágta. Ha a lövés nem azonnal halálos, következik az egyik legveszélyesebb szakasz: az utánkeresés. Volt már néhány forró pillanat, amikor a megsebzett vad az utolsó erejével támadásba lendült.
Extrém vadászat, nagy kereslet
A medvevadászat iránt jelentős az érdeklődés, ami Bicsák Attila szerint annak extrém jellegéből fakad.
– Igyekszem úgy szervezni a vadászatokat, hogy biztos szituációkra menjünk – mondja. – A helyiek garantálják a lehetőséget, a siker viszont a vadászon múlik.
A medve mellett zergére, valamint az egykor háztáji állattartásból elvadult vadkecskékre és vadjuhokra is lehet vadászni, amelyek komoly kárt okoznak.
Medvehús és vadgasztronómia
Ahol medvére vadásznak, ott az éttermekben is megjelenik a medvehús. Népszerű a medveszalámi, ám mivel hőkezelés nélkül készül, a hús kötelező trichinellavizsgálaton esik át. A medvék jelentős része fertőzött, mivel mindenevők.
– A medvehús a marháéhoz hasonlít, de annál édesebb ízvilágú – teszi hozzá a vadászmester.
Zergevadászat: a hegyek hercege
A medve mellett egyre nagyobb az érdeklődés a zergevadászat iránt is. A zerge a hegyvidék ikonikus vadja, vadászata elsősorban fizikailag megterhelő.
– A zergevadászat sokszor legalább akkora kihívás, mint a medvéé – mondja Bicsák Attila. – Meredek, sziklás terepen kell mozogni, gyakran hosszas gyaloglással, miközben a lövési távolság is jóval nagyobb lehet az itthon megszokottnál.
A zergevadászat jóval kedvezőbb árú, mint a medvevadászat, nagyjából egy erősebb alföldi őzbak költségszintjén mozog, ezért sok magyar vadász számára elérhető belépőt jelent a hegyvidéki vadászat világába.
Tonhal az Adrián: torpedó a víz alatt
A horvátországi extrém élmények sora nem ér véget a hegyekben. Az Adria mélyén élő kékúszójú tonhal akár 400–600 kilogrammosra is megnőhet, kifogása pedig embert próbáló feladat.
– A tonhal a vízben úgy mozog, mint egy torpedó – fogalmaz Bicsák Attila. – A horgászata speciális tudást, engedélyt és felszerelést igényel.
Horvátországban mindössze körülbelül húsz olyan szakember van, aki rendelkezik tonhal-horgászati engedéllyel. A felszerelés ára önmagában több millió forint, a megfelelő hajó pedig 30–50 millió forintos nagyságrend.
A tonhal ma már veszélyeztetett faj, ezért vadászata és értékesítése szigorúan korlátozott. A 100 kilogramm feletti példányok állami tulajdonnak számítanak, a horgász legfeljebb trófeaként a farokuszonyt viheti haza. A hús viszont komoly értéket képvisel: az éttermekben egy kilogramm tonhalsteak ára 25–30 euró körül alakul.
Vadászat és horgászat, mint életforma
Bicsák Attila szerint Horvátország erdősültsége, vadállománya és tengeri élővilága miatt valódi paradicsom a vadászok és horgászok számára.
– Ami különösen jó érzés: nincs irigység. Ha valakinek sikerül a vadászat vagy a horgászat, a többiek segítenek, együtt örülnek. Egy sikeres medvevadászat vagy tonhalfogás ott valódi ünnep.
A vadászmester szerint ezek az élmények túlmutatnak az extrémitáson: a természet tiszteletéről, a szabályok betartásáról és az együttműködésről szólnak. Egy biztos: legyen szó medvéről, zergéről vagy tonhalról – egyik sem játék.