Nem mindennapi adással ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját a Halis Podcast: ezúttal nem a megszokott műsorvezetők kérdeztek, hanem ők kerültek a mikrofon túloldalára.
A Halis István Városi Könyvtár munkatársai, Nagy András és Musztács Krisztián faggatták Varga Tünde újságírót és Benke Dánielt, a könyvtár igazgatóját arról, hogyan született meg a könyvtári podcast ötlete, milyen utat járt be a műsor öt év alatt, és mit jelent számukra ez a különleges kulturális vállalás.
A Halis Podcast ötlete 2020-ban, a pandémia idején született meg. Benke Dániel akkor úgy gondolta: ha a könyvtár falai bezárulnak, a tartalomnak akkor is utat kell találnia az emberekhez. Miért ne lehetne a könyvtárnak saját podcastje, amelyben kultúráról, emberekről, történetekről esik szó? A megvalósításhoz hamar megtalálta a megfelelő társat Varga Tünde személyében, aki szakmai tapasztalatával biztos hátteret adott az induláshoz. A kezdeti lelkesedés nagy tervekkel párosult, ám hamar kiderült: pénzügyi forrás híján a podcast kizárólag elhivatottságból és önként vállalt munkából épülhet.
Ez azonban nem vette el a kedvüket – inkább kijelölte a műfaj valódi helyét: egy lokálisan fontos, értékteremtő kulturális platformot.
A Halis Podcast eddig 71 adást ért meg, amelyek mind elérhetők a könyvtár YouTube-csatornáján. A műsor íve jól kirajzolódik: a kezdeti, inkább tematikus beszélgetésektől fokozatosan elmozdult a személyesebb, emberközpontú történetek felé. A tapasztalat azt mutatta, hogy a hallgatók elsősorban azokat az epizódokat keresik, amelyekben erős a helyi kötődés, vagy egy-egy különleges életút, emberi sors kerül fókuszba. Nem feltétlenül a „nagy nevek” vonzották a legtöbb meghallgatást, hanem azok a beszélgetések, amelyekben a vendégek valóban megnyíltak.
A kanizsai szál sok esetben kulcsfontosságúnak bizonyult – a podcast így vált egyfajta élő helytörténeti lenyomattá.
A készítők szerint a visszajelzések ritkák, de annál beszédesebbek. Kommentek alig érkeznek, ám időről időre személyes történetek igazolják vissza a munka értelmét: például amikor egy könyvtári látogató épp Halis Podcastet hallgatott munka közben.
Varga Tünde úgy fogalmazott: akik igénylik ezt a fajta kulturális tartalmat, jellemzően nem a kommentmezőben aktívak. A műsor valódi értéke sokszor csak utólag válik nyilvánvalóvá. Két emlékezetes adást is kiemeltek: Varga Hoffmann Juditét, Nagykanizsa utolsó holokauszt-túlélőjét, akinek hangját a podcast őrizte meg az utókornak, valamint Varga Szilárd fotóművész beszélgetését, aki fiatalon hunyt el. Ezek az adások ma már pótolhatatlan dokumentumok.
A beszélgetések minősége tudatos felkészülésen alapul.
Varga Tünde elsősorban az emberi oldal megragadására törekszik, míg Benke Dániel a szakmai háttérben erős.
A munkamegosztás természetesen alakult ki, és az évek során szinte szavak nélkül is működik. Mindketten hangsúlyozták: a podcast nem az egóról szól, hanem közös értékrendről, kölcsönös tiszteletről.
A Halis Podcast sosem vált üzleti vállalkozássá, és nem is ez volt a cél. A készítők nyíltan beszéltek arról, hogy a kulturális podcastolásból nem lehet megélni, különösen helyi szinten. Ugyanakkor szakmai elismerésekből nincs hiány: az Országos Széchényi Könyvtár archiválta az adásokat, a Könyvtáros szaklap pedig az egyik legaktívabb könyvtári podcastként mutatta be a Halist.
A jövőre nézve vannak elképzelések: saját stúdió kialakítása, technikai fejlesztések, akár új könyvtári szolgáltatásként is. A formátum azonban alapvetően bevált: rövid, 15–16 perces beszélgetések, sallangmentesen, zenék és effektek nélkül.
„Ami nincs benne, annak nem is kell benne lennie” – fogalmazott Benke Dániel.
Egy dolog biztos: a Halis Podcast nem ér véget az ötödik évnél. A készítők ígérete szerint a következő években is érkeznek az új adások, új történetekkel, ugyanazzal az alázattal és kíváncsisággal.
Öt év után is igaz a mottó: jó csapatban, jó emberekkel beszélgetni mindig hálás feladat. És ha mindez egy könyvtár falai közül indul, az különösen értékessé teszi.