Vanyó Karsa: Hirtelen egy másik ligába kerültem
Fiatal kora ellenére már nemzetközi porondon is bizonyított Vanyó Karsa trombitás, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium növendéke. A zenei alapokkal átszőtt családi háttér, a tudatos mentorválasztás és a nyitottság a kortárs zene iránt mind hozzájárultak ahhoz, hogy a debreceni Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Versenyen rögtön a felnőtt mezőnyben arasson sikert.
A Papageno Különdíjjal is elismert fiatal művész, Vanyó Karsa számára a zene nem választott hobbi, hanem természetes közeg volt már gyerekkorától. Édesanyja hegedűjátéka, valamint a családi elvárás, miszerint a sport és a hangszeres tanulás a testi-lelki egyensúly része, korán irányt szabott az életének. A trombitát részben tudatos különutasságból választotta: míg testvérei vonós hangszereken kezdtek, ő a legkisebb gyermekként a legkarakteresebb, leghangosabb hangszerrel akart kitűnni.
– Mint a legkisebb, a legkontrasztosabb hangszerrel szerettem volna különbözni – meséli. A választás hamar komoly elköteleződéssé vált, annak ellenére, hogy a rézfúvós tanulás klasszikus lépcsőfokait kihagyta. Míg sokan furulyával kezdenek, nála néhány hét után már trombita került a kézbe. – Türelmetlen voltam, azonnal beleugrottam a mélyvízbe.
Zenei tanulmányait hatévesen kezdte Aszódon, ahol az első évek elsősorban a zene megszerettetéséről szóltak. A fordulópont Nagykanizsán következett, ahol Tatár Csaba mentorálása alatt mélyült el igazán a rézfúvós hangszerek világában. Versenyek, közös utazások és intenzív szakmai munka jellemezte ezt az időszakot. Jelenleg a Weiner Konzervatóriumban Dr. Kis András irányításával tanul.
– A közös munka nem csak technikáról szól – hangsúlyozza. – Emberileg is sokat kapok tőle.
Minden növendékhez másként nyúl, személyre szabott anyagokkal dolgozunk, így ott fejlődöm, ahol valóban szükség van rá.
Repertoárját tudatosan széles spektrumon építi. Közel áll hozzá a barokk zene és a piccolo trombita hangja, ugyanakkor a romantika és a kortárs művek is fontos szerepet kapnak a munkájában. Utóbbiban külön inspirációt jelent számára bátyja, Vanyó Fülöp, aki zeneszerzőként már több művet írt számára.
– Írt már nekem trombitadarabot, amellyel országos zeneszerzőversenyt is nyert – mondja Karsa. – Amikor zongorán lejátssza a készülő műveit, számomra is új zenei struktúrák és harmóniák válnak érthetővé.
A 2025-ös debreceni Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Verseny fordulópont volt pályáján.
– Ez már egy teljesen más liga – fogalmaz. A felnőtt mezőnyben elért második helyezést hatalmas sikernek tartja, különösen azért, mert új repertoárral és kortárs darabokkal – köztük Szentpáli Roland kifejezetten a versenyre komponált művével – találkozott. – Új zenei rétegek nyíltak meg előttem, amelyekre hosszú távon is építeni tudok.
Példaképei között Maurice André neve kerül elő elsőként, nem elsősorban technikai okokból, hanem a zene iránti szenvedélye miatt.
– Ha lankad a motivációm, elég megnéznem egy felvételt, és rögtön tudom, miért csinálom. A kamarazene különösen közel áll hozzám, ebben a hazai In Medias Brass Quintet munkáját követem figyelemmel.
A jövő rövid távon sűrű programokat tartogat. Az érettségi mellett január közepén Floridába utazik, miután beválogatták a Roger Voisin Memorial Trumpet Competition mezőnyébe. Emellett önálló koncertekre készül, és reméli, hogy folytatódik együttműködése a Budapesti Vonósokkal.
Mindennapjait a gyakorlás határozza meg: a Weiner Konzi falai között gyakran reggeltől estig a hangszerrel van.
– Próbálok időt hagyni a feltöltődésre is – teszi hozzá. – Ilyenkor filmet nézek, verset írok, vagy a szeretteimmel vagyok.
Vanyó Karsa pályája még az elején jár, de eddigi útja jól mutatja, hogy tudatos felkészüléssel, erős mentorokkal és nyitottsággal a fiatal tehetségek is gyorsan beléphetnek a „másik ligába”.
Forrás: Papageno
Indexkép: Facebook/Vanyó Karsa