Só, homok vagy valami egészen más? Így küzdjünk a csúszós utak ellen!
Ahogy megérkezik a hideg, újra és újra előkerül a téma: mit szórnak az utakra és járdákra, mitől lesz kevésbé csúszós a felület, amin közlekedünk és vajon van-e ennél környezetbarátabb, esetleg hatékonyabb megoldás?
A síkosságmentesítésnek valójában két jól elkülöníthető útja van. Az egyik az olvasztás, amikor a jég vagy a letaposott hó eltűnik az útról, és az autók kerekei, illetve a cipőtalpak közvetlenül az aszfalttal érintkezhetnek. A másik az érdesítés, amikor a csúszós felületre olyan anyagot juttatnak ki, amely „megtöri” a sima jégréteget, így javítja a tapadást.
Mindkettőnek megvan a maga ideje és szerepe – és egyik sem működik csodafegyverként minden helyzetben. Előbbihez kapcsolódóan jelent meg tájékoztatás Nagykanizsa város FB-oldalán – amiből sok minden megvalósulhatott volna úgy a lakosság, mint a szolgáltatók oldaláról az elmúlt napokban. Sebaj, majd legközelebb!
A klasszikus megoldás: só, de nem a konyhából
A legismertebb téli „fegyver” továbbra is az útszóró só, vagyis a nátrium-klorid (NaCl). Ez nem az asztali só finom változata, hanem durvább szemcséjű, bányászott kősó, amelyhez külön adalékokat kevernek, hogy nedvesen se csomósodjon össze.
A só olvasztó hatása azonban korlátozott: nagyjából –7, –9 Celsius-fokig működik igazán jól. Ennél hidegebb időben már maga a sós víz is megfagyhat.
Itt lép képbe a kalcium-klorid (CaCl₂), amelyet gyakran oldat formájában használnak. Ezzel előnedvesítik a sószemcséket, hogy azok jobban odatapadjanak az útburkolatra, és ne fújja le őket az autók menetszele. Ráadásul a CaCl₂ jóval alacsonyabb hőmérsékleten is hatásos: megfelelő töménységben akár –30, –40 Celsius-fok alatt is csökkenti a víz fagyáspontját.
Van azonban egy árnyoldala is: rendkívül „vízszerető” anyag, még a levegő páráját is megköti, ezért az így kezelt út sokszor nedvesebbnek tűnhet.
Amikor nem olvasztunk, hanem „érdessé teszünk”
Ha a hőmérséklet túl alacsony, vagy gyors megoldásra van szükség, előkerülnek az érdesítő anyagok. Ilyenkor nem a jég eltüntetése a cél, hanem a tapadás növelése.
- Erre leggyakrabban:
- homokot,
- apró kőzúzalékot (5 mm alatti szemnagysággal),
- salakot,
- vagy ezek sóval kevert változatát használják.
Ónos eső esetén sajnos nincs tökéletes megoldás. A tapasztalatok szerint a legjobb esélyt az adja, ha még az eső érkezése előtt zúzalékos só kerül az útra, majd a kialakuló jégpáncélt újabb réteggel próbálják kezelni. Ha van alatta egy vékony hóréteg, a jég később könnyebben feltörhető.
Megelőzni vagy reagálni? Nem mindegy
A szakemberek különbséget tesznek megelőző (preventív) és utólagos (reaktív) védekezés között. Ha előre tudható a havazás, még az első pelyhek lehullása előtt sóval vonják be az utat, így a hó már érkezéskor olvadni kezd.
Ha azonban már esik a hó, először hóeltakarításra van szükség – lapátolásra, ekézésre –, és csak ezután jöhet a síkosságmentesítés. Fontos szabály: vastag hórétegre szórt só szinte teljesen hatástalan.
Mit csináltak régen, és mi lehet a jövő?
Régebben a só drága volt, ezért sok helyen hamut, salakot, fűrészport vagy homokot használtak. Ezek nem olvasztottak, de javították a tapadást, és kevésbé terhelték a környezetet.
- Ma újra előtérbe kerülnek a környezetbarátabb alternatívák:
- zeolit és más természetes ásványok,
- zúzott kő és mosott kavics,
- biológiailag lebomló, szerves alapú olvasztóanyagok (például cukorrépa-melasz alapú keverékek),
- valamint a célzott, kevesebb anyagot igénylő szórási technológiák.
Ezek ugyan drágábbak, de hosszú távon kímélik a növényzetet, a talajt és a burkolatot is.
Indexkép: iStock