Egyben odaérni – ez a cél: kanizsai a Bamako Rally-n
Január 23-án Budaörsről rajtol a 2026-os Budapest–Bamako Rally, és a mezőnyben ott lesz a nagykanizsai Takács Tamás is. Három társával – Ásványi Tiborral, Liszkai Imrével és Liszkai Attilával – a Naturland Adventure Team Bamako színeiben indulnak, egy katonai múlttal rendelkező Nissan Patrollal.
A cél Sierra Leone fővárosa, Freetown, az út pedig 9173 kilométer, zérószervizes körülmények között: ismeretlen terepen, műszaki háttér és klasszikus mentőháló nélkül. A csapat több mint 500 szemüveget visz adományként Afrikába – Takács szerint ez legalább annyira fontos része az útnak, mint maga a célba érés.
A „fapados Dakarként” emlegetett Budapest–Bamako sokak fejében egy látványos, vagány kalandtúraként él, a Naturland Adventure Team Bamako azonban jóval földhözragadtabban közelíti meg a témát: náluk a felkészülés és a biztonság nem díszlet, hanem túlélési stratégia. A csapat 2024-ben döntött úgy, hogy belevág, és azóta gyakorlatilag mindent ennek rendeltek alá – az autótól a logisztikán át a jótékonysági vállalásig.
„Afrikában kétféle autót tudnak biztosan megcsinálni: a Toyotát és a Nissant”
Takács Tamás számára a legfontosabb kérdés a legelején az volt: mivel lehet ezt a távot reálisan, nagyobb eséllyel teljesíteni? A válasz végül egy 2008-as Nissan Patrol GU lett, ráadásul nem akármilyen előélettel: a járművet korábban a német hadsereg, a Bundeswehr használta, így eleve megerősített karosszériával és futóművel került a csapat kezébe. Takács szerint ez nemcsak jól hangzó sztori, hanem a gyakorlatban is döntő tényező.
„Azért szerencsés ez az autó, ami már megvolt, amikor neveztünk, mert azt mondják, Afrikában kétféle autót mindig meg tudnak csinálni. Ez a Toyota és a Nissan”
– magyarázta. A mondat mögött nem márkahűség, hanem józan tereptapasztalat van: ha a kontinensen baj adódik, akkor azokkal a típusokkal van esély gyorsan és egyszerűen megoldást találni, amelyekhez van alkatrész, tudás és rutin.
Takács hozzáteszi: ők persze nem arra készülnek, hogy majd „útközben megcsinálják” a problémákat, inkább arra, hogy minél kevesebb legyen belőlük. „Bízunk abban, hogy a két év alatt úgy felkészítettük, hogy nem nagyon lesz rá szükség” – mondta, de az óvatosság így is be van építve a tervbe. A több mint kilencezer kilométer ugyanis nemcsak a sofőröket, hanem a gépet is próbára teszi.
„Mindenképpen szeretnénk lent a célban egy olajcserét csinálni, hiszen 10 ezer kilométert megyünk vele és úgy jön vissza egy friss olajjal. Itthon pedig lesz még egy olajcsere” – sorolta. A logika egyszerű: a kockázatot ott kell csökkenteni, ahol még lehet, és nem akkor, amikor már késő.
„Ez nem játék” – a biztonság náluk alapszabály
A csapatban Tamás az egyetlen, akinek van bármiféle terepes „előélete”, ő hobbiszinten jár off-roadozni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a többieket „viszi a hátán” – inkább azt, hogy a realitásokkal ő is tisztában van: a Budapest–Bamako nem egy olyan történet, ahol a látványos húzások hozzák a sikert.
A négyes egyik legfontosabb közös vállalása éppen az, hogy nem mennek bele felesleges kockázatokba, nincs hősködés, nincs könnyelműség. A cél nem a bravúr, hanem az, hogy mindenki épségben beérjen Freetownba február 9-én – és ha minden a tervek szerint alakul, február 12-én már a hazafelé induló repülőn ülnek.
Zérószervizes túra: „a célállomást közlik – a többi a mi dolgunk”
A szervezők az idei kiírást sokak szerint a leghosszabb és legnehezebb Bamako-ként emlegetik. Az útvonal több országon halad át, és bár a verseny neve Budapest–Bamako, a végállomás már évek óta nem Bamako: a biztonsági helyzet miatt idén is Sierra Leone a cél.
A kihívás egyik lényege, hogy a résztvevők a lehető legönállóbb módon teljesítsenek. A csapatnak nem jár klasszikus értelemben vett műszaki segítség, nincs szervezői szervizháttér, nincs biztosított szállás és ellátás. A Naturland Adventure Team Bamako ezért úgy tekint a felkészülésre, mint egy komplett túlélési projektre: autó, logisztika, egészség, csapatdinamika – mindnek működnie kell.
„Afrikában a szemüveg hiánycikk – és ettől valaki akár az iskolát sem tudja elvégezni”
A Budapest–Bamako közben jótékonysági vállalás is. Takács Tamásék ebben nem a „muszáj” felől közelítettek: náluk a karitatív cél egyenrangú része lett az útnak.
„Mi azt találtuk ki Tibi eredeti ötlete alapján, hogy szemüvegeket fogunk gyűjteni. Afrikában ez nagyon nagy hiánycikk, és valakik ezért nem tudják elvégezni az iskolát”
– fogalmazott Takács. A gyűjtés Nagykanizsán látványosan megmozgatta a közösséget.
„Szeretném megköszönni a kanizsaiaknak, hogy Nagykanizsán ebből egy mozgalom indult el. Nagyon sok helyen gyűjtöttek nekünk szemüveget. Ez azt jelenti, hogy több mint 500 darab szemüveget fogunk levinni Afrikába” – mondta, és ebben a mondatban benne van a történet egyik legerősebb, legkézzelfoghatóbb hozadéka: a helyi támogatásból konkrét segítség lesz, valahol nagyon messze, teljesen más élethelyzetekben.
A csapat azt is tudatosan kezeli, hogyan adják át az adományt: az érintett településeken a helyi vezetőkkel veszik fel a kapcsolatot, és nekik adják át a csomagot, hogy ők osszák szét. Ennek egyszerű biztonsági oka van: a spontán osztogatás könnyen tömeget vonz, ami kiszámíthatatlan helyzetet teremthet.
Takács Tamás: „A cél az, hogy a végén is egyben legyünk – mi is, az autó is”
A Naturland Adventure Team Bamako története papíron verseny és túra, a valóságban azonban egy több hónapon át összerakott, részletekig átgondolt vállalás. Takács Tamás mondataiból kifejezetten az olvasható ki, hogy náluk a romantika helyett a racionalitás dominál: jó autó, rendben tartott technika, vállalható tempó, fegyelmezett döntések. Ebben a szemléletben a célba érés nem „kalandfilmes jelenet”, hanem egy higgadtan felépített folyamat vége.