„És még írogatsz is?” – Mikó-Baráth György stand-upra vált, legalább egy estére
Újságíróként indult, novellistaként talált hangot, most pedig a színpad felé tesz egy merész lépést. Mikó-Baráth György tavaly megjelent A hetedik című novelláskötete után új műfajban próbálja ki magát: február 6-án Nagykanizsán tartja első stand-up estjét. Kirándulásnak nevezi, kísérletnek, ahol a humor és az irodalom félidőnként cserél térfelet – és ahol a legnagyobb tét talán az, hogy meri-e az ember élőben kimondani azt, amit eddig leírt.
Mikó-Baráth György neve a zalai sajtóban és az irodalmi közegben sem ismeretlen. Újságírói pályája azonban nem tudatos karrierépítésként indult, inkább sodródás volt, ahogy ő fogalmaz.
– Az újságíráshoz úgy érkeztem, hogy fiatal voltam és kellett a pénz, egyetemre jártam. A Zalai Hírlap akkor hirdetett meg egy online újságírói pozíciót, ami gyakorlatilag arról szólt, hogy nincs alapbéred, csak kattintás után kapsz fizetést. Hatalmas összegeket kerestem, nyilván – mondja nevetve.
A kattintásvadász kezdetek előtt azonban már megjelent az írás iránti ösztön. Az Origó újramárkázás előtti időszakában futó reblog.hu-s blogverseny volt az első komolyabb visszajelzés.
– Megadtak egy kulcsszót, arra lehetett írni. Először szépirodalmi szöveget küldtem be, ami végül nem nyert, de bekerült egy virtuális „buksisimis” kategóriába. Ez volt az első pozitív élmény. A következő körben már eljátszottam az újságírót, kvázi cikket írtam, és kétszer is nyertem. Innen jött az ötlet, hogy jelentkeztem a Zalához – mesélte.
Az egyetem után rövid tanári kitérő jött, majd a Kanizsa Médiaház következett, ahol a szerkesztőségvezetői posztig jutott. Szép karriert futott be rövid idő alatt. Aztán eljött a pont, amikor úgy döntött: tovább lép. Jelenleg Csurgón tanít és a helyi, NB I-es kézilabdaklubnál médiás.
Későn érő író, hosszú hallgatással
A novellaírás nem gyerekkori elhivatottság volt nála. Inkább későn érő típusnak tartja magát.
– A többi költőhöz, íróhoz képest én nagyon későn kezdtem. Ebben az életszakaszban nagy költőink már szinte mind meghaltak, ám én akkor ültem le először komolyan írni. Ez 2017 környékén volt, 26 voltam, és az Origó-projekt adta az első lökést.
Az első pozitív élményt azonban hosszú csend követte.
"Hét éven keresztül pályáztam mindenhová. Vagy választ sem kaptam, vagy elutasítást. Ezért lett a könyv címe A hetedik. Hét év után jött az első igazi siker."
Ebben a kitartásban fontos szerepük volt mentoroknak és visszajelzéseknek.
– A családom mellett, barátom és mentorom, Dóró János tartotta bennem a lelket. Aztán megmutattam a szövegeimet Farkas Ignác színművésznek, aki szintén biztatott. A döntő fordulópont az volt, amikor egy volt egyetemi tanárom közvetítésével, aki egyébként az Írószövetség tagja, megjelent egy írásom a Kortársban. Ez volt az egyik legnagyobb eredményem.
Komoly témák után: humor
A hetedik novellái elsősorban társadalmi és történelmi témákhoz nyúlnak. A humor eddig háttérben maradt – egészen mostanáig.
– A legtöbb munkám elég komoly hangvételű, és főleg a hölgy olvasóim mondták, hogy jó lenne valami humorosabb. Akkor döntöttem úgy, hogy most hadd szóljon. Az már plusz vállalás, hogy nem csak megírom, hanem elő is adom – fogalmazott nevetve.
A stand-up estet nem pályamódosításként, inkább kísérletként értelmezi.
Nem élem bele magam, hogy most ezen az úton megyek tovább. Kirándulás ez. Volt kedvem megírni és most kipróbálom, milyen, ha élőben mondom el.
van némi Drukk, de egészséges
Az első fellépés előtt természetesen ott van benne a feszültség, az izgalom.
– Van bennem egészséges drukk, persze, hogyne lenne – válaszol a fel sem tett kérdésre. – A szöveg kész, ami új, az az előadás része. Lesz, ami lesz.
A műsor mottója – „Egy félidő humor, egy félidő irodalom” – jól összefoglalja ezt az átmeneti állapotot. Újságíróból író, íróból előadó – legalább egy estére.
Ingyenes est, nyitott végkifejlet
A stand-up est február 6-án, 18 órától lesz Nagykanizsán, a Honvéd Kaszinóban, a belépés ingyenes. Hogy lesz-e folytatás, azt egyelőre ő sem tudja.
– Meglátjuk, milyen lesz a fogadtatása. Ha jó, akkor lehet szó a folytatásról. Ha nem, akkor pedig egy tapasztalattal gazdagodom. Ennyi most bőven elég – zárta mondandóját.
Az biztos, Mikó-Baráth György nem hátat fordít az irodalomnak, csupán egy másik oldalról próbálja megközelíteni ugyanazt a kérdést, ami eddig is izgatta: hogyan lehet őszintén, érvényesen beszélni a világról – akár nevetve is.