Mesélő épületek: a Vasemberház
Nagykanizsa belvárosának ikonikus épülete, az Erzsébet tér 1. szám alatti, közismert nevén Vasemberház nem csupán városképi jelentőséggel bír, hanem története révén hű lenyomata a 18–20. századi kanizsai gazdasági, társadalmi és kulturális változásoknak is. Falai között uradalmi központ, kereskedelmi vállalkozások, vendéglátóhelyek, műhelyek, szerkesztőség és lakások váltották egymást – generációkon át.
A hagyomány szerint az épület eredete a 18. század első felére nyúlik vissza: barokk stílusú uradalmi házként épült, amelyet egy 1836-os forrás már „új uradalmi épületként” említ. Valószínűsíthető, hogy az 1820-as években jelentős átalakításon esett át: ekkor készülhetett a tér felé néző timpanon, valamint a két nagy kapubejárat. A timpanon két szélén elhelyezett bronz vízgyűjtők oldalán ma is olvasható az 1828-as évszám, amely az átépítés befejezésére utal.
A 19. század közepére az épület tovább bővült, elfoglalva a korábban mellette működő uradalmi mészárszék területét is. Ennek eredményeként alakult ki az egységes, klasszicista jegyeket mutató homlokzat, amelyet ma is ismerünk. Az 1850-es évekre már 42 szobás, jelentős méretű városi épületté vált.
Sörház, kávéház, kereskedők és tisztviselők
A Vasemberház földszintjén hosszú ideig üzletek működtek, köztük a Nagy Sörház – máskor Kis Sörház néven –, valamint egy kávéház is, amelyet az 1830-as években Vakkant (Vackant) János üzemeltetett. Az emeleti lakásokban a Batthyány-uradalom tisztviselői éltek.
A Vasemberház az Aradi udvar felől Fotó: Tarnóczky Attila
A ház kereskedelmi szerepe a 19. század második felében tovább erősödött. Itt működött az 1856-ban alapított Schwarz és Tauber gyarmatáru-nagykereskedés, amely fénykorában az ország egyik legjelentősebb vállalkozásává nőtte ki magát. Hajórakomány számra érkezett az áru, amelyet elsősorban Horvátországba és Boszniába szállítottak tovább. A cég különlegessége volt, hogy évtizedeken át egy nő, Schwarz Samuné, Mayerhofer Ida irányította özvegyként a vállalkozást – ami a korszakban ritkaságszámba ment.
A vállalat tőkeerejét jól mutatja, hogy részt vettek a Pátria pótkávégyár létrehozásában, valamint papírgyárat működtettek a Trencsén vármegyei Alsószalatnán, később pedig rizshántolót létesítettek Triesztben. A trianoni békeszerződés és a gazdasági válság azonban megtörte a cég lendületét, amely 1928-ban megszűnt.
A „Vasember” és a városi kézműipar
A ház nevét adó Vasember egy 1888-ban alapított vaskereskedés cégérszobra volt. A Bettlheim és Guth által működtetett üzlet évtizedeken át itt fogadta a vevőket, miközben a sarki részen a konkurens Unger Ullmann Elek üzlete működött. A cégér szobor másolatát 1983-ban helyezték vissza az épületre.
A Vasemberház a kézművesipar számára is fontos helyszín volt. Az Ady utcai oldalon működött Kugler Antal aranyműves műhelye, amely 1842-től még a második világháború után is fennállt. Ugyanitt dolgoztak a Májon testvérek, az Olaszországból érkezett műköszörűs mesterek, akiknek üzlete generációkon át szolgálta a várost, egészen a háborút követő évekig.
Sajtó, divat és városi élet
A 20. század elején divatáru-üzlet, vésnökműhely, majd 1931–32-ben a Zalai Ujság szerkesztősége is helyet kapott az épületben. Ekkor az Erzsébet tér 1. szám alatt készült a város egyik rövid életű, de jelentős napilapja.
Megújulás a 20. század végén
Az épület mai, árkádsoros megjelenését az 1976–77-es átépítés során nyerte el. A teljes rekonstrukció – amelynek részeként az udvar gazdasági épületeit is lebontották – 1981 tavaszára fejeződött be. Az egykori „Nagy udvar”, ahol hajdan mutatványosok is felléptek, így végleg eltűnt, átadva helyét a mai városszerkezetnek.
Élő várostörténet
A Vasemberház nem pusztán egy régi épület Nagykanizsa szívében. Történeteiben benne van a város kereskedelmi felemelkedése, iparosai, mecénásai, polgárai és mindennapjai. Falai között évszázadok óta zajlik az élet – és talán éppen ezért maradt a mai napig Nagykanizsa egyik legbeszédesebb háza.
Forrás: nagyKAR/Hol, mi? Kanizsai házak és lakói - Tarnóczky Attila munkája
Borítókép: Fortepan