Terepjáróval Afrikán át – 32 országot láttak egy év leforgása alatt +Képgaléria
Pontosan egy évvel ezelőtt indult el Nagykanizsáról Kisgyura Eszter és Szalay Ádám azzal, hogy saját szemükkel akarják látni a világot – nem híradásokon, közösségi médián vagy utazási prospektusokon keresztül. Terepjáróval vágtak neki Afrikának, 32 országon haladtak át. Most Indiában járnak – s bár még úton vannak, valójában már hazafelé tartanak. Az „Eszti and Ádám" néven futó Facebook-oldalukon és saját honlapjukon naplószerű részletességgel számolnak be élményeikről, amelyek nemcsak látványosak, hanem gondolkodásra is késztetnek.
Az ilyen utak ritkán spontán döntések eredményei. Eszter és Ádám esetében az indulás mögött hosszú évek tervezése, beszélgetései és kompromisszumai állnak. Mindketten a harmincas éveik elején járnak, amikor sokan már inkább a stabilitást keresik – ők viszont tudatosan választották az ismeretlent.
– Én korábban is sokat utaztam, Indiában tanultam, Afrikában éltem fél évet. Mindig is bennem volt, hogy szeretnék még egyszer hosszabb időre elindulni – meséli Kisgyura Eszter. – Amikor Ádámmal megismerkedtünk, ez az ötlet nagyon gyorsan közös gondolattá vált.
Az első tervek még jóval visszafogottabbak voltak: három hónap Ázsiában, majd fél év lett belőle, később pedig már egy teljes év – és Afrikában. Az út azonban folyamatosan alakult – részben a világpolitikai helyzet, részben a gyakorlati realitások miatt.
– Szudán például teljesen kizárta az eredeti hazautat, háború miatt nem lehet arra közlekedni. Innen jött az ötlet, hogy Afrikából hajóval Ázsiába menjünk, és onnan vezessünk haza – teszi hozzá Eszter.
Afrika gyerekkori álomból valósággá vált
Ádám számára Afrika nemcsak egy földrész volt, hanem gyerekkori vágy.
– Hatéves koromban olyan rajzokat csináltam, hogy egy autó Afrikában jár, mindenféle felszereléssel. Engem mindig érdekelt az állatvilág, a természet és az autós utazás. Ez a három dolog itt összeért – mondja Szalay Ádám.
Ádám építőmérnökként dolgozott egy piacvezető magyar cégnél, mielőtt felmondott volna az út kedvéért. Eszter közgazdász végzettségű, később Hollandiában tanult nemzetközi fejlesztést, és interkulturális közegben dolgozott. Ez a háttér sokat segített abban, hogy ne romantikus elképzelésekkel, hanem tudatos felkészüléssel induljanak el.
– Nem karitatív projekt ez, nem misszió. Ez egy kicsit önző cél – fogalmaz Ádám őszintén. – Mi magunk akartuk látni a világot a saját szemünkkel, nem mások lencséjén keresztül.
Harminckét ország, harminckét külön világ
Afrikában 32 országon haladtak át. Nyugat-Afrikától Közép-Afrikán keresztül jutottak el Dél-Afrika legdélibb pontjáig, majd Kelet-Afrikán haladtak tovább. Az út nem „száguldás" volt, hanem lassú haladás, alkalmazkodás, figyelés.
– Egy országon belül is teljesen eltérő világok vannak – meséli Ádám.
Kamerunban például több éghajlati öv is van, és akár kétszáz különböző népcsoport él egy országon belül.
A táj folyamatosan változott: sivatag, dzsungel, szavanna, majd újra sivatag. Az állatvilág pedig nemcsak nemzeti parkokban volt jelen.
– Láttunk gorillát, csimpánzt, elefántot, oroszlánt, leopárdot, orrszarvút. Sokszor vezetés közben bukkant fel előttünk egy-egy állat – mondja Eszter.
Vendégszeretet és meglepetések
A biztonság kérdése sokakat foglalkoztat, amikor Afrikáról hallanak. Eszter és Ádám tapasztalatai azonban egészen más képet mutatnak.
– Nem volt komoly atrocitás sehol. A legnagyobb kihívásnak inkább a közlekedés vagy az útminőség bizonyult – mondja Ádám. – Az emberek viszont elképesztően vendégszeretők.
– Volt, ahol kávéval, datolyával kínáltak, máshol egy pohár pálmaborral. Sok helyen akkor is adtak, ha nekik sem volt sok – teszi hozzá Eszter.
Nyelvi akadályok persze voltak: Nyugat-Afrikában inkább a francia, máshol a portugál dominált, de – ahogy mondják – a humor gyakran pótolta a szókincset.
Afrika nem az, amit a tévében látunk
Az út egyik legnagyobb tanulsága a sztereotípiák teljes összeomlása volt.
– Nem az a valóság, amit Európában gondolunk Afrikáról – hangsúlyozza Ádám. – Sok helyen fejlettebb például a mobilfizetés, az internet, mint nálunk.
Eszter szerint nemcsak a negatív, hanem a pozitív leegyszerűsítések is félrevezetők.
– Az a klasszikus sárga szavanna például nagyon kevés helyen létezik úgy, ahogy a filmekben látjuk.
Fegyelmezett költségvetés, tudatos utazás
Az egyéves út nem olcsó, de nem is megfizethetetlen – ha fegyelmezetten tervezik.
– Ez egy négy-öt éves felkészülés eredménye. Spóroltunk, eladtunk dolgokat és természetesen volt szülői támogatás is – mondja Ádám.
Napi költségkerettel dolgoznak, mindent vezetnek, és volt tartalék a nem várt helyzetekre is – például autójavításra.
Húsleves Afrikában? – meglepő gasztronómiai párhuzamok
Az út során nemcsak a tájak és a kultúrák, hanem az ízek is sokszor okoztak meglepetést. Eszter és Ádám szerint Afrika gasztronómiája sokkal közelebb áll a magyar ízléshez, mint azt itthon gondolnánk.
– Dar es Saalamban például ettünk egy levest, ami szinte megszólalásig olyan volt, mint a magyar húsleves – mesélte Eszter. – Semmi különös nem volt benne, mégis ismerős ízeket hozott.
Különösen Kelet-Afrikában tapasztalták ezt az érzést.
– Kelet-Afrika gasztronómiája szerintem nagyon hasonlít a magyar konyhára – tette hozzá. – Sok a hús, az alapanyagok egyszerűek, de jól elkészítettek.
Ádám szerint az ízvilágban is gyakran visszaköszöntek ismerős motívumok.
– Volt olyan étel, aminek konkrétan töltött paprika íze volt, más meg vadasra emlékeztetett – mondta. – Mi szeretünk mindent kipróbálni, és elképesztően jókat ettünk.
Nyugat-Afrika már egészen más karaktert mutatott: tengeri alapanyagok, bátrabb fűszerezés, pálmaolaj.
– Ott azért kijön az, hogy Magyarországnak nincs tengere – jegyezte meg Eszter. – A halételek sokkal fűszeresebbek, pálmaolajosak, teljesen más világ.
Ádám szerint az étkezés sok helyen inkább funkcionális, mint élvezeti értelemben túlkomponált.
– Bátran fűszereznek, és nagyon egészségesen étkeznek. Amit mi szuperélelmiszernek hívunk, az náluk egy átlagos reggeli vagy ebéd körete.
Friss hal, zöldségek, gabonák – egyszerű, de tápláló fogások jellemzik a mindennapokat. És néha egészen váratlan kombinációk is felbukkantak.
– Az egyik kedvencem a pirított spagettis omlett volt paradicsommal és lilahagymával, ecetes, avokádós hagymasalátával
– mesélte Ádám. – Elképesztően finom volt, és mindez nagyjából 35–50 forintnyi összegből.
Közép- és Dél-Afrikában ugyanakkor már a hús dominált.
– Ott szerintem még magyar szemmel is túl sok húst esznek, minden étkezésnél húst hússal – mondta Eszter. – De az igazsághoz hozzátartozik, hogy az a hús bizony, nagyon jó minőségű.
A félsivatagos területeken az állattartás kézenfekvőbb, míg a dzsungeles régiókban – például Uganda térségében – rengeteg zöldség és gyümölcs terem, így ott jóval változatosabb, inkább növényi alapú az étrend.
„Magyar kolbász" Afrikában és Ázsiában
A gasztronómiai élmények között akadtak egészen bizarr meglepetések is.
– Találkoztunk 'magyar' kolbásszal, hungarian sausage-al is – nevetett Eszter. – Csak épp semmi köze nincs a magyar kolbászhoz. Inkább virslire emlékeztet, alacsony minőségű grillkolbász, amely mégis a „magyar" nevet viseli. Ez szinte az egyetlen kolbásztípusuk, és mindenhol így hívják, nem tudjuk, miért – tette hozzá Ádám.
Valódi magyar termékkel viszont egészen váratlan helyeken is találkoztak.
– Találtunk Hajdú sajtot Kínában, teljesen random helyen – mondta Ádám. – Indiában pedig a Hell energiaital szinte mindenhol kapható.
A világjárás egyik furcsa tanulsága számukra az volt, hogy Magyarország sokszor olyan helyeken bukkan fel, ahol az ember egyáltalán nem számítana rá – még ha néha egészen sajátos formában is.
India, majd hazafelé
Ma már Indiában járnak, és bár fizikailag még messze vannak, mentálisan már a hazatérésre készülnek. Ázsián keresztül – többek között Kazahsztán és Kirgizisztán érintésével – szeretnének Magyarországra érkezni, a terv szerint júliusban.
– Most egyelőre nem látjuk, mi lesz utána – mondja Ádám. – De ez az út biztosan nyomot hagy bennünk.
Eszter szerint a legnagyobb érték az, hogy máshogy tekintenek a világra.
– Ha csak egy dolgot viszünk magunkkal haza erről az útról, akkor az az, hogy érdemes személyesen megtapasztalni a világot, mielőtt ítéletet mondunk róla – fogalmazott.
Eszti és Ádám története tehát messze nem csak az utazásról szól. Sokkal inkább arról, hogyan lehet kilépni a megszokott keretek közül – tudatosan, felkészülten, nyitott szemmel.
