Könyvmentés hívásra: régi tudásnak keres új otthont a Thúry Vitézlő Oskola
Nem felhalmozni, hanem megosztani akarja a múlt könyveit a Thúry Vitézlő Oskola. Vörös András, az oskola vezetője szerint a régi kötetek nem pusztán tárgyak, hanem közvetítők: gondolatok, érzések és tudás hordozói, amelyeknek ma is helyük van az emberek életében.
Nagykanizsán és környékén most hívásra, válogatás nélkül mentik a feleslegessé vált könyveket – pénz nélkül, bizalomból.
„Könyvekből sosincs elég” – mondja András, majd rögtön hozzáteszi: nem a mennyiség a fontos. Nem a polcok feltöltési kényszere, vagy a birtoklás vágya hajtja, hanem valami sokkal nehezebben megfogható.
– Érzés alapú dolog ez. Úgy vélem, helyes dolog régi könyveket összegyűjteni és leginkább megosztani másokkal – fogalmaz. – Nem attól lesz lelki békém, hogy ott áll még pár tonna könyv. Az érdekel, ami azokból nyerhető.
Régi könyvek, régi tudás
A Thúry Vitézlő Oskola könyvmentő akciója elsősorban a háború előtti időszak tankönyveire, tudományos munkáira és szépirodalmára fókuszál. Azokra a kötetekre, amelyekből egykor tanultak, gondolkodtak, világot értelmeztek.
Az ismeretek, amiket a dédszüleink fontosnak hittek, ma is tanulságosak lehetnek
– mondja András. – Ezek lehetnek tankönyvek, regények, versek. Nem mindegyik marad nálam: ha valakihez eljutva többet ér, akkor szívesen odaadom. A könyv itt nem relikvia és nem befektetés. Eszköz, közvetítő.
– Én nem a könyvre vágyom, hanem arra a gondolatra, érzésre, tudásra, amit hordoz – hangsúlyozza újra.
Nem gyűjtés, hanem mentés
A kezdeményezés tudatosan különbözik a klasszikus gyűjtői szemlélettől. Vörös András nem „mazsoláz”, nem válogat, nem értékel fel, és nem üzletet épít.
– Látom a bolhapiacon, ahogy életek munkái, szeretettel összerakott gyűjtemények fillérekért hevernek. Nem ezt akarom. Sokszor hagyatékok felszámolásakor válnak feleslegessé a könyvek: amikor egy lakást ki kell üríteni, és az új tulajdonosnak már nincs szüksége rájuk. Azt szeretném megelőzni, hogy ezek az értékes dolgok a szeméttelepre kerüljenek – mondja. – Ha már nem kellenek, inkább jöjjenek hozzánk.
A felhívó plakáton is egyértelmű az üzenet: válogatás nélkül elhozzák a felesleges könyveket, és nem kérnek érte pénzt. Igaz, nem is fizetnek – hisz ez nem valamiféle száraz adásvétel, hanem bizalmi gesztus.
Idő, olvasás, egyensúly
Adódik a kérdés: van-e ideje mindezt elolvasni?
– Nincs annyi időm olvasni, amennyi kéne – nevet András. – Ha sok időm lenne, nem dolgoznék, ha nem dolgoznék, nem lenne pénzem.
A könyvekhez való viszonya azonban túlmutat az olvasással töltött konkrét órákon. Szerinte az igazi érték abban rejlik, hogy egy gondolat idővel mást jelent.
– Öt év múlva ugyanaz a vers egészen máshol talál meg – magyarázza.
Hívásra, bizalommal
A Thúry Vitézlő Oskola könyvmentése egyszerre szól a múltról és a jelenről. Arról, hogy a tudás nem avul el csak azért, mert megsárgult a papír. És arról is, hogy nem mindennek forintban mérhető az értéke.