WestLife | Pannon élet&stílus

– Egy áramszünettel indult az egész, ez volt az a pont, ahol minden kezdődött – meséli Margó. – Akkoriban némettanárként dolgoztam, és amikor megszületett a kislányom, GYES-re mentem. Ő nagyon jó baba volt, evett, aludt, én meg hirtelen ott találtam magam rengeteg szabadidővel.

Ez a „rengeteg szabadidő” azonban nem tétlenséget jelentett.

– Mindig is szerettem írni, csak addig nem nagyon volt rá tér – folytatja. – Egy éjszaka a férjem dolgozott, elment az áram, és gyakorlatilag csak a laptop működött. Valamiért leültem, és elkezdtem írni egy történetet. De nem receptet, hanem egy kisregényt.

A történet elkészült, családi körben elolvasták és mindenkinek tetszett, bátorították, írjon még ilyeneket.

– Ők mondták azt is később, hogy próbálkozzak egy kiadónál. Nem láttam sok esélyt, de elküldtem a novelláim az Atlantic Pressnek. Nagy meglepetésemre a következő héten visszahívtak. Hamarosan ott álltam az Ünnepi Könyvhéten, és hirtelen lett egy könyvem.

Írásai, a kisregények megjelentek – és valaki észrevett bennük valamit.

– A kiadó marketingese szólt, hogy nálam a gasztronómia állandóan visszaköszön a szövegekben. Innen jött az ötlet, hogy írjak recepteket női lapoknak, portáloknak. Csak éppen nem voltam szakács – teszi hozzá nevetve. – Szerettem főzni, de semmi extra. A származásomból eredően bajor–magyar recepteket csináltam, pohárkrémeket, sörpereces dolgokat. Finomak voltak, de brutálisan macerásak. Fél nap ráment egy receptre, és egy kisgyerek mellett ez nem tartható.

A gasztroblog ötlete akkoriban kezdett terjedni, úgy gondolta, megpróbálkozik ő is ezzel.

– Sokan mondták, ha már recepteket írok, gyűjtsem össze őket egy helyen. Közben én magam is újratanultam az alapokat anyukámtól: tejberizs, tejbegríz, gőzgombóc. És mivel hajlamos vagyok mindent elhagyni, a recepteket inkább lefotóztam, feltöltöttem, hogy ne kelljen újra és újra telefonálni.

A blog sokáig csendben volt.

– Semmi nem történt – emlékszik vissza. – Aztán feltöltöttem egy tejberizst. Egy csúnya, zöld, virágos gyerektányéron, anyukám receptjével. És szó szerint kiakadt a számláló.

A Facebook akkoriban még újdonság volt.

– Két nap alatt több ezer ember jött az oldalra. Csak néztem, ahogy százával jelennek meg az új kedvelések. Ott indult el igazán minden.

– Mi volt a titok?

– Semmi – mondja határozottan.

Egy egyszerű, elronthatatlan recept. Nem trendi, nem különleges, "csak" működött. És az emberek erre vágytak.

Ez tizenhárom éve történt. Azóta Margó oldalán több mint 800 recept gyűlt össze.

– Ezek folyamatosan újra előkerülnek – magyarázza. – A Facebook ilyen: mindig más látja meg, mindig más hangulatban. Ma valakinek pont egy túrógombóc kell, holnap egy kevert süti.

A bögrés receptek ötlete is egy egyszerű hétköznapi problémából született.

– Lemerült a konyhamérlegem – meséli. – Csokitortát ígértem a lányomnak, mindent grammra mértem, és teljesen elrontottam. Akkor futottam bele egy bögrés palacsintareceptbe a neten. Megcsináltam, és rájöttem, hogy ez mennyire logikus.

– A legtöbb recept simán „bögrésíthető” – teszi hozzá. – Egy-két deka ide vagy oda, nem számít. A tojások nem egyformák, a liszt sem, a tej zsírtartalma sem. Ha nem macaront sütünk, nyugodtan lehet bögrével mérni.

Ezért nála mindig két rendszer szerepel.

– Ott van a bögre, és zárójelben a gramm azoknak, akik ragaszkodnak hozzá. Én mindkettőt használom.

Házi kifli is kerülhet a család asztalára – természetesen, bögrés recepttel Forrás: Rupáner-Gallé Margó

Az ételfotózás idővel külön szenvedéllyé vált.

– Mindent én főzök, én fotózok – mondja. – Néha jobban élvezem a fotózást, mint az evést...

A családi receptek kiemelt helyen szerepelnek. Anyukája borsólevese például kötelező, az nem maradhat ki soha.

Margó szerint ma többen főznek otthon, mint azt sokan gondolják.

– A Covid idején rengetegen kezdtek bele, aztán az árak is erre tereltek mindenkit. Egy szelet torta ma már megfontolandó tétel; egy nagycsaládnál ez már komoly pénzügyi döntés – magyarázta.

Az ötletek tudatos rendszerben gyűlnek.

– Excel-táblázatban vezetem őket. Felébredek, és legalább nyolcféle ötletem van. S ha nem írom le ezeket, a nap végére mind eltűnik.

Tanácsa a kezdőknek egyszerű és bátorító:

Vágjanak bele, nem ördöngösség! Én képes voltam felgyújtani a konyhát krumplisütés közben – és lám, innen is el lehet jutni oda, hogy az ember örömmel főz a családjának.

És a folytatás?

– Új könyv készül, két régi kötet új formában jelenik meg. Eddig nyolcnál tartok – mondja mosolyogva. – De nem a szám a lényeg, hanem az, hogy az egyszerű dolgok működnek. És így a főzés lehet stressz helyett örömforrás is.