„Csókkirály” örökre – búcsú Fenyő Miklóstól
Ma reggel érkezett a megrendítő hír: Fenyő Miklós a hajnali órákban elhunyt – tudatta családja a zenész hivatalos Facebook-oldalán. Mint írták, „örökzöld álomba szenderült”, ám mindaz, amit hátrahagyott, jóval több egy életműnél: dalok, dalszövegek, színdarabok, könyvek és egy sajátos, utánozhatatlan életérzés, amely generációk gondolkodását, ízlését és szabadságvágyát formálta.
Az elmúlt hetekben sokan aggódva követték az állapotáról szóló híreket. Január elején derült ki, hogy tüdőgyulladás miatt kórházi kezelésre szorult, később pedig arról számolt be a család, hogy bár ebből lassan felépült, a szövődményekkel még komoly küzdelem zajlik. A ma reggeli bejegyzésben köszönetet mondtak a rengeteg együttérzésért és imáért, ugyanakkor arra kérték a médiát és a közösségi oldalak felhasználóit, hogy tartsák tiszteletben a gyászukat.
Fenyő Miklós neve egyet jelent a magyar rock and roll-lal. A Hungária zenekar frontembereként, majd szólóelőadóként olyan slágereket adott az országnak, amelyek nemcsak egy korszak hangulatát ragadták meg, hanem időtállóvá váltak. Dalai – a Csókkirály, a Limbó hintó, a Hotel Menthol vagy a Made in Hungária – ma is ugyanazzal az energiával szólalnak meg, mint évtizedekkel ezelőtt, mert nem pusztán zenék, hanem életérzések.
Fenyő Miklós különleges jelenség volt:
hidat épített a nyugati rock and roll világa és a magyar valóság közé.
A „jampi” figurája, amelyet színpadon és dalokban is megteremtett, jóval több volt látványos külsőségeknél. A jampiság nála szabadságot, lazaságot, életigenlést és egyfajta játékos lázadást jelentett – azt az üzenetet, hogy élni, örülni, táncolni kell, akkor is, ha a körülmények nem mindig kedveznek. Ez a szemlélet sokak számára jelentett menekülést a hétköznapok szürkeségéből, és adott önazonosságot fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.
Munkássága nem állt meg a könnyűzenénél. Színházi darabok, zenés produkciók, filmek és könyvek fűződnek a nevéhez, amelyek mind ugyanazt az üzenetet hordozták: a múlt értékei és a jelen lendülete nem zárják ki egymást.
Fenyő Miklós tudatosan ápolta az 1950–60-as évek rock and roll-hagyományait, miközben mindig képes volt megszólítani az aktuális közönséget is.
Koncertjei legendásak voltak. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is rendre telt ház fogadta: Nagykanizsán is többször fellépett az évek során, ahol minden alkalommal igazi ünneppé vált az este. A közönséggel együtt élte meg a rock and roll-t, nem volt távolság előadó és hallgató között – mindenki részese lett a jampi-univerzumnak.
Fenyő Miklós távozásával egy korszak valóban lezárult.
Ugyanakkor az „örökzöldek” – ahogy ő maga is fogalmazott – tovább élnek. A dalok a rádiókban, az emlékek a koncerttermekben, a jampiság pedig azokban, akik megtanulták tőle: az életet nem túlélni kell, hanem megélni, lendülettel, mosollyal, rock and roll-lal.
Borítókép: Facebook/Fenyő Miklós