Tu biSvát – a fák újéve Nagykanizsán +Képgaléria
A zsidó hagyomány egyik legszebb, a természettel és a jövővel szoros kapcsolatban álló ünnepéhez, Tu biSváthoz kapcsolódva tartott ünnepi rendezvényt a Nagykanizsai Zsidó Hitközség vasárnap délután.
Az esemény egyszerre volt közösségi találkozás, kiállításmegnyitó és jelképes faültetés, amely Löw Lipót rabbi szellemi örökségét, a nyitottságot, a párbeszédet és a közösség szolgálatát állította középpontba.
A Fő úti hitközségi székházban, illetve a zsinagóga udvarán megrendezett programon több vidéki és fővárosi zsidó közösség képviselői is részt vettek. Lévai Ibolya, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség alelnöke köszöntőjében kiemelte: különösen nagy jelentősége van annak, hogy Szegedről, Pápáról, Budapestről, Szombathelyről, Zalaegerszegről és Kaposvárról is érkeztek vendégek. Mint fogalmazott, ez azt jelzi, hogy a közös emlékezés és az együtt gondolkodás igénye ma is él a zsidó közösségek között, függetlenül a földrajzi távolságoktól.
Löw Lipótra emlékeztek
A rendezvény első része a Löw Lipót-emlékévhez kapcsolódó vándorkiállítás nagykanizsai megnyitója volt. A tárlat a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület kezdeményezésére, Pápa Város Önkormányzatával együttműködésben jött létre, és képzőművészeti, valamint fotóalkotásokon keresztül idézi meg Löw Lipót rabbi szellemiségét. A közel harminc műből álló anyag az ország több pontjáról érkezett alkotók munkáit vonultatja fel, bizonyítva, hogy Löw Lipót öröksége ma is élő és inspiráló.
Lévai Ibolya őszintén szólt a kiállítás körülményeiről is, elnézést kérve a vendégektől és az alkotóktól amiatt, hogy a tér még nem végleges formájában fogadta a tárlatot. Ugyanakkor arra biztatott mindenkit, hogy a technikai hiányosságoktól eltekintve szánjanak időt a művek megtekintésére, mert – mint hangsúlyozta – rendkívül értékes és gondolatébresztő anyag született.
Horváth Jácint, Nagykanizsa polgármestere rövid köszöntőjében arra emlékeztetett: Löw Lipót mindössze öt évet töltött Nagykanizsán, ám ez is elegendő volt ahhoz, hogy maradandó nyomot hagyjon – rabbisága alatt, 1845. október 22-én szólalt meg először orgona magyar zsinagógában, éppen a nagykanizsaiban.
A kiállítást Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta: a tárlat nem pusztán művészeti esemény, hanem találkozás múlt és jelen között. Löw Lipót személye ma is képes összekötni különböző irányzatokat, közösségeket és városokat, és emlékeztet arra, hogy a hagyomány nem lezárt örökség, hanem élő párbeszéd.
Mit jelent Tu biSvát?
Tu biSvát szó szerint a héber dátum megnevezése: Svát hó 15-e, ahol a „Tu” a héber 15-ös számnak (tet–váv) felel meg. Az ünnep a Fák Újéve, és a misnában említett négy újév egyike. A másik három Ros Hásáná (az ember újéve), Niszán hó első napja, valamint Elul elseje, amely az állatok tizedének újéve.
Tu biSvát eredete a talmudi időkig vezethető vissza. A rabbik azért jelölték ki ezt a napot újévként, mert a természeti ciklusok szerint ekkor kezdődik meg a fák gyümölcseinek kialakulása: addigra lehullik a legtöbb eső, a talaj telítődik nedvességgel, és a fákban megindul az új élet. A Talmudban vita folyt arról, hogy ez a fordulópont Svát hó elsején vagy 15-én következik be, ám a hagyomány végül a tizenötödik napot rögzítette.
Az idő múlásával Tu biSvát túlnőtt eredeti, mezőgazdasági funkcióján, és szimbolikus tartalommal gazdagodott.
A zsidók Izraelből való száműzetését követően ez lett az a nap, amikor a közösségek megerősítették kapcsolatukat Izrael földjével. Ilyenkor olyan gyümölcsöket fogyasztottak, amelyek a Szentföldhöz kötődnek.
Mózes ötödik könyvének 8:7–8-as verse alapján hét szent terményről beszélünk: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya – a Tórában említett „méz” a datolya mézére utal. Tu biSvátkor ezek friss vagy aszalt formában is megjelennek az ünnepi asztalon, kiegészülve magvakkal és más gyümölcsökkel, például mandulával és szentjánoskenyérrel.
A mandula különleges szerepet kap, hiszen a hagyomány szerint a mandulafa virágzik elsőként Izrael földjén. A szentjánoskenyér pedig azért vált népszerűvé a diaszpórában, mert jól bírta az utazást, így Európába és Észak-Afrikába is eljuthatott a Szentföldről.
Faültetés – múlt, jelen és jövő összekapcsolása
A nagykanizsai ünnep zárásaként a résztvevők jelképesen elültették a készülő Löw Emlékkert első fáját a zsinagóga udvarán. Lévai Ibolya felidézte: Tu biSvát napján Izraelben és a világ számos pontján fákat ültetnek, mert a hagyomány szerint ez az a nap, amikor az Örökkévaló dönt a fák – és átvitt értelemben az emberi cselekedetek – jövőjéről és terméséről is.
A fa gyökerei a múltba kapaszkodnak, növekedése pedig a jövőt jelképezi. Ugyanez a gondolat húzódik meg a tervezett emlékpark mögött is, amely méltó módon őrizné meg Lőw Lipót szellemi örökségét, és egyszerre lenne emlékhely, közösségi tér és élő jelképe a gondozott hagyománynak.