Halálra ítélték, de a történelem igazságot szolgáltatott neki – 140 éve született Papp Simon
Ma 140 éve született a magyar kőolajipar egyik megteremtője, akit előbb a tudomány ünnepelt, majd a politika halálra ítélt. Papp Simon geológus neve összefonódott a hazai szénhidrogén-kutatás hőskorával, a zalai olajmezők felfedezésével, ugyanakkor a MAORT-perrel is, amely a koncepciós eljárások egyik emblematikus fejezete lett. Életútja egyszerre tudományos diadal és történelmi tragédia.
Papp Simon 1886. február 14-én született Kapnikbányán. Tanulmányait Nagybányán, majd a kolozsvári egyetemen végezte, ahol geológusi oklevelet szerzett. Korán az oktatás és a kutatás szolgálatába állt: tanársegédként dolgozott Kolozsváron, majd a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán tanított. Később a Sopronba költöztetett egyetem Bányamérnöki Karán megalapította az Olajkutatási és -termelési Tanszéket, amelynek első professzora lett.
Nevéhez fűződik a hazai kőolajipar első igazán jelentős sikere. A Muraköz térségében végzett kutatások során munkatársával kimutatta a budafapusztai geológiai felboltozódást, amely megalapozta a bázakerettyei olajmező feltárását. Később a MAORT főgeológusaként, majd vezetőjeként irányította a zalai és lovászi mezők kutatását és kitermelését. A második világháború idején kulcsszerepe volt abban, hogy a német megszállás alatt ne hurcolják el a zalai olajmezők berendezéseit.
A háború után azonban politikai fordulat következett. A MAORT-perben – amely valójában az amerikai tulajdonú vállalat államosításának előjátéka volt – Papp Simont szabotázzsal vádolták. 1949-ben halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra enyhítették. Akadémiai tagságától megfosztották, családját kitelepítették. Éveket töltött börtönben és kényszermunkán, miközben szakértelmét még ott is igénybe vették.
1955-ben szabadult, de teljes rehabilitációjára csak halála után került sor. 1989-ben visszakapta akadémiai tagságát, később posztumusz Széchenyi-díjjal ismerték el munkásságát.
Papp Simon élete a 20. századi magyar történelem tükre: tudományos kiválóság, nemzeti jelentőségű eredmények, majd politikai meghurcoltatás. Munkája nélkül Magyarország nem vált volna kőolajtermelő országgá – példája ma is emlékeztet arra, hogy a szakmai teljesítmény és a történelmi igazság olykor csak évtizedek múltán találkozik.
Forrás: Facebook/Rajnai Miklós Bánffy-díjas bölcsész