WestLife | Pannon élet&stílus

Cserfő Betty 1978-ban született Nagykanizsán, és ma is itt él férjével és két lányával. Bár sokan a Zala Szépe cím kapcsán ismerték meg a nevét, a művészet iránti vonzódása jóval korábbra nyúlik vissza.

Gyermekkori rajzlapoktól az olajfestékig

„A vonzódás már gyerekkoromban elkezdődött, akkor még inkább a rajzolás iránt” – meséli. Az általános iskolai rajzórákon még nem volt könnyű kibontakozni, de egy inspiráló pedagógus, Sörlei Ibolya tanárnő bátorítása sokat jelentett számára.

Balkezesnek vallja magát, és nevetve teszi hozzá: „Azt mondják, a balkezesek kreatívabbak. Nálam ez a rajzban mutatkozott meg.”

A festészet komolyabban azonban csak 2010–2011 körül lépett be az életébe. Mindig ki akarta próbálni, végül egy belső indíttatás hatására vásárolt olajfestéket, ecsetet, vásznat – és belevágott. A fordulópontot egy találkozás jelentette: Röszler Mária nagykanizsai festőművész, aki másfél éven át foglalkozott vele.

„Marika néni látott bennem fantáziát, és foglalkozott velem. Nála tanultam meg igazán a színek, anyagok, eszközök használatát.”

Balaton, Toszkána és a pipacsmezők

A Balaton visszatérő motívum nála – nemcsak saját kedvence, hanem a vásárlóké is. Emellett toszkán tájak, virágmezők, pipacsok, csendéletek is szerepelnek repertoárján.

„Olyan tájképeket festek, amire ha ránéz valaki, és járt már ott, azonnal megszólítja.”

A képek nemcsak látványt, hanem emléket közvetítenek – ez teszi őket személyessé és könnyen befogadhatóvá.

A szépségkirálynői cím és a visszautasított lehetőségek

A Zala Szépe cím új irányokat is megnyithatott volna előtte. Volt lehetőség fővárosi, nagyobb volumenű szereplésre, de végül nemet mondott.

„Nagyon sok rosszat kaptam a verseny után a saját korosztályomtól. Nyíltan az utcán a szemembe mondták a negatívumokat, amit gondoltak rólam. Az én lelkem nem erre való.”

A festészet csendesebb, őszintébb világ – itt nem külső elvárások, hanem belső kifejezés számít.

tájképek, virágok, csendéletek

Ma már csak és kizárólag a festészetből él, otthon kialakított sarkában alkot. Nem készít monumentális méretű vásznakat, így a családi tér is elegendő számára.

Sikere mögött férje támogatását is kiemeli: ő volt az, aki elsőként hitt benne, aki biztatta, és aki ma is a képek átadását intézi. Munkáinak nagy része megrendelésre készül. Tájképeket, virágokat, csendéleteket fest, portrét azonban nem vállal.

„Csináltam portrét is, nagyon szép lett, de nem engedték meg, hogy kitegyem. Pedig jó reklám lett volna nekem. Akkor eldöntöttem, hogy portrét többet nem készítek.”

A megrendelések miatt gyakorlatilag nincs raktáron képe. Gyakran írnak rá érdeklődők, de sokszor azt kell válaszolnia: nincs szabad festmény.

Kiállítás – vágy és hiány

Több mint 22–23 ezres követőtáborral rendelkezik a közösségi médiában, és rendszeresen kapja a kérést: legyen önálló kiállítása. „Nagyon szeretnék önálló kiállítást, de úgy alakult, hogy nincs képem.” Volt, aki felajánlotta, hogy egy kiállítás erejéig visszaadná a nála lévő festményt. A személyes találkozás a vásárlókkal számára is nagy élmény lenne – jelenleg azonban sajnos, még  rendelésre készült a képek átadásáról is lemarad, hiszen férje intézi a találkozókat.

„Pedig a legjobb pillanat az lenne, amikor átadod a képet, és látod az örömöt az arcokon.”

Tudatos karrier nélkül, mégis sikeresen

Betty nem tervezte tudatosan, hogy egyszer főállású festő lesz. Karrierje organikusan épült fel: belső indíttatás, külső biztatás, kitartás és folyamatos alkotás révén.

Ma már két megrendelés közé igyekszik beilleszteni saját ihletésű munkákat is – hogy ne csak mások elképzeléseit, hanem saját világát is vászonra vihesse.

Cserfő Betty története arról szól, hogy tehetség és kitartás találkozása csendben is eredményt hozhat.

Cserfő Betty világa - galéria