Rallypályától a kontinensekig – egy sikeres nagykanizsai vállalkozó története
Autószerelőként indult, raliversenyzőként edződött, majd 1996-ban megvette első buszát, és ezzel új fejezetet nyitott az életében. Lovász László, a nagykanizsai Lovászbusz Kft. alapítója és ügyvezetője ma már országos utazóközösséget mozgat, miközben 73 évesen is aktívan részt vesz a szervezésben és a vezetésben. Története a kitartásról, a folyamatos megújulásról és az emberi kapcsolatok erejéről szól.
Lovász László pályája korántsem a turizmus világában kezdődött. Az autójavító iparból indult, megszerezte a szükséges jogosítványokat, de fiatalon még inkább a sebesség és a versenyzés vonzotta. 1980 és 1991 között a magyar ralibajnokságban indult, és bár nem minden futam hozott sikert, a motorsportból olyan szemléletet vitt magával, amely később meghatározóvá vált vállalkozóként is.
– A versenyzés megtanít arra, hogy előre gondolkodj. Látod a mozgásból, mi fog következni. Ez a közlekedésben és az üzletben is aranyat ér – fogalmaz.
A vállalkozás gondolata egy váratlan lehetőségből született. 1996-ban megvásárolta első buszát – egy eredetileg közösnek tervezett üzlet végül egyedüli befektetéssé vált. A döntés kockázatos volt, de nem halogatta. – Ha már belefogunk, csináljuk rendesen – emlékszik vissza.
Az első Ikarus után nem látványos ugrások következtek, hanem tudatos, fokozatos építkezés. A bevételeket következetesen visszaforgatta, a járműpark lépésről lépésre fejlődött. A kezdeti években még párhuzamosan dolgozott: a sörgyárban tartálykocsit vezetett, ha kellett, traktort is, a buszos vállalkozás pedig hétvégi tevékenységként működött.
Amikor a sörgyárban leépítés kezdődött, önként vállalta a távozást.
– Nekem már volt egy lábam a saját vállalkozásban. Nem akartam más elől elvenni a helyet, azt mondtam, vannak itt többgyermekes családapák, maradjanak ők, én pedig felállok – mondja.
Gyerekkori álma volt a különjáratos buszvezetés, ami sokáig elérhetetlennek tűnt. A kilencvenes évek második felében azonban egyre több út indult, és hamar kiderült, hogy a személyes jelenlét és a családias hangulat komoly versenyelőnyt jelent.
A Bendel-busz sokak kedvencévé vált évekkel ezelőtt – sok-sok kilométer is került belé Fotó: Lovászbusz
Az indulás nem volt konfliktusoktól mentes. A piacon megjelent az irigység is, ellenőrzések, bejelentések követték egymást.
– Ez benne van a pakliban. Ha látnak benned fantáziát, előbb-utóbb támadnak is – jegyzi meg higgadtan.
A válasz azonban nem visszahúzódás volt, hanem terjeszkedés. Az utazási iroda megalapítása új szintet jelentett: a szervezés professzionálisabbá vált, a programok átgondoltabbak lettek. Lovász László a szakmai oldalt vitte, a marketing- és irodai háttér pedig külön kézbe került.
Erdély mint biztos pont
A Lovászbusz kínálata az évek során jelentősen bővült. A kezdeti, földrajzilag közelebbi célpontok – Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Erdély – után megjelentek a távolabbi utak: Görögország, Franciaország Provence-szal és Párizzsal, Skócia, Szicília, Lengyelország, Toszkána, Medjugorje.
Mégis, ha egyetlen helyet kellene kiemelni, Erdélyt nevezi meg.
– Oda nemcsak utazunk, oda visszatérünk – mondja.
Az erdélyi utak során nem csupán szálláshelyekkel, hanem emberekkel alakultak ki mély kapcsolatok. Idegenvezetők, szállásadók, helyi szakemberek – a hálózat évtizedek alatt épült ki. Lovász László szerint a személyes kapcsolat sokszor többet ér bármilyen szerződésnél.
Ezek a kapcsolatok a nehezebb helyzetekben is biztos hátteret jelentettek. Egy-egy váratlan technikai probléma, programváltozás vagy logisztikai kihívás esetén a helyi partnerek segítettek.
– Ha ismernek, és tudják, hogyan dolgozol, akkor melléd állnak – fogalmazott.
"Amit magamnak, azt az utasnak még egyszer" – ez Lovász László filozófiája Fotó: Lovászbusz
Skóciától a mediterrán hajóutakig
A cég ma már évente több mint ötven utat szervez, havi szinten hat-nyolc indulás sem ritka. A programkínálat tudatosan épül fel: a visszatérő, bevált útvonalak mellett minden évben megjelenik egy-egy különleges újdonság.
– Mindig kell valami kuriózum, ami felrázza az utasokat – mondja.
Az elmúlt években mediterrán hajóutak is bekerültek a kínálatba, Egyiptomtól Barcelonáig. Skócia esetében például Amszterdamig busszal utaznak, majd hajóval kelnek át Newcastle-be, onnan indul a Felföld és a Loch Ness felfedezése.
Az utazási szokások az elmúlt években jelentősen átalakultak. A rövidebb, egynapos utaknál aktívabb közönség jelent meg, nőtt az igény a természetközeli, túrázós programokra.
– Egyre többen keresik a szurdokokat, tavakat, a mozgást. Az aktív turizmus erősödött – fogalmaz.
Felelősség és háttér
A látványos utak mögött komoly pénzügyi és szakmai felelősség áll. A felelősségbiztosítások, előre lekötött szolgáltatások, partneri megállapodások mind jelentős tőkét igényelnek.
– Biztos pénzügyi háttér nélkül nem lehet ezt csinálni. Ám ez önmagában nem elég – mondja határozottan.
A családi háttér szintén kulcsfontosságú. A vállalkozás nem „nyolctól négyig” működik. Esték, hétvégék, szezonális csúcsidőszakok váltják egymást.
– Ha kell, éjszaka is bemegyek, megnézem a buszt. Ez nem pusztán munka, hanem felelősség és hivatás – fogalmaz.
Középkori szélmalmok a mandraki kikötőben, Rodoszon – Fotó: Facebook/Kiss Tímea
73 évesen is aktívan
Lovász László ma 73 éves. Rendszeresen vezet, jelen van a telephelyen, részt vesz a szervezésben.
Most is fiatalos, de a ralis múltból hozott higgadtság is érződik rajta.
– Sosem pánikolok. Ha gond van, megoldást keresek. Idegeskedni ráérünk utána – teszi hozzá félmosollyal.
A Lovászbusz története nem csupán egy utazási vállalkozás fejlődése, hanem egy következetesen felépített életút. Autószerelő műhelyből, versenypályáról indult, ma pedig már Skóciától Szicíliáig, Erdélytől a mediterrán kikötőkig viszi utasait.
Az alapelv azonban nem változott az első busz óta:
– Amit magamnak, azt az utasnak még egyszer – mondta végül. S akik utaztak már vele, tudják: komolyan gondolja. Ezt is.
Borítókép: Lovászbusz