Van egy gyümölcs, amelynek szagát sokan a rothadó hagymához, mások egyenesen „döglött állathoz” hasonlítják – mégis tömegek állnak sorba érte Délkelet-Ázsiában. A durián egyszerre vált ki undort és rajongást, miközben gasztronómiai, kulturális és gazdasági szempontból is kiemelkedő szerepet tölt be. De mi ez a különös gyümölcs, és valóban olyan finom, mint amennyire büdös?
A durián (Durio spp.) Délkelet-Ázsiában őshonos trópusi gyümölcs, amelyet elsősorban Thaiföldön, Malajziában, Indonéziában és Vietnámban termesztenek nagy mennyiségben. Külsőre egy több kilós, tüskés, zöldes-barna „dinótojásra” emlékeztet, belül azonban krémes, sárgás hús található, amelyet gerezdekben fogyasztanak.
Nem véletlen, hogy sok helyen „a gyümölcsök királyának” nevezik – bár ez a cím legalább annyira szól az ízének, mint a körülötte kialakult legendáknak.
A durián hírnevét nem az íze, hanem a szaga alapozta meg. A jellegzetes, sokak számára elviselhetetlen bűzért főként kénvegyületek (pl. kén-hidrogén) felelősek – ugyanazok az anyagok, amelyek a záptojásszagot is okozzák.
Ez a szag:
Nem véletlen, hogy több ázsiai országban:
A durián egyik legnagyobb paradoxona, hogy az íze teljesen más élményt ad, mint amit a szaga sugall.
A beszámolók szerint:
Sokan azt mondják:
„Az első falat után vagy megszereted, vagy örökre elutasítod.”
A gasztronómiában fagylaltok, sütemények, italok alapanyaga, sőt, prémium desszertekben is megjelenik.
A durián nem egyszerű élelmiszer, hanem kulturális ikon:
Egyes prémium duriánfajták ára akár több tízezer forintnak megfelelő összeg is lehet kilogrammonként.
A durián tápanyagokban gazdag:
Emellett:
A népi gyógyászatban:
Forrás: Nosalty
Borítókép: Pexels